Mélységben

Mélységben.

Mélységében mérem a távolságot
Nem él bennem a relativitás mértéke
Óvatosan araszolva lépek előre
Rápillantottam a mérföldkőre
Eljutottam a mélységbe
Csak lábnyomokat hagytam hátra
Számos tervemet hagytam magára
Így jutottam el a mélységbe
Attól félek:mindennek vége
Bezárul előttem minden ajtó
Csak az ima lehet a megváltó
Mely felvehet a szárnyaira
Elvihet fel- fel a magasokba
Innen láthatom a földi küzdelmet
A küzdelem a háborúról és a békéről szólt
Uram! a szégyentől lehajtom fejem
Az évezredes harc nem csillapodik
A teremtő arca ettől csak ráncosodik
Bennem a fájdalom a szégyennel párosodik
A határokat körbe övezi fegyverarzenál
Egy őrült gondolattól a Föld a légbe száll
Ezért vissza kívánkozom a mélységbe
Nem kívánom megélni, mi lesz a földi élet vége
Már csak a hazám, családom sajnálom
Ha kell az életem vesztét sem bánom.

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Törékeny

A halál szele megsimított. Bekúszott a kulcslyukon. Szele apró nyomott hagyott. Lelkem egyik leghátsó Szobájában, egy apró polcon. Kinyitott egy ablakot, Melyen kihajolok, És a

Teljes bejegyzés »

Megjelent!

A napokban megkaptam a kiadótól (Novum Publishing) a „Félálom blues” című verseskötetem szerzői példányait. A hozzám közel állók a következő napokban-hetekben megkapják dedikált tiszteletpéldányaikat. A

Teljes bejegyzés »

Örök

Tűz rám a koradéli nap, fényébe merülök. Perzsel, szinte éget, mégis, jó, ahogy itt ülök.   Nem mozdulnak a levelek. Lelkedbe révedek.   Megáll az

Teljes bejegyzés »

Ott voltam

Ott voltam a zöld leveleken, zizzenő fűben, havas hegyen, hullámfodrokon, tengereken, sziklaszirtek letöredezett sötétlő repedéseiben, őzek szelíd barna szemében, hajfürtön játszadozó szélben, éjszaka hömpölygő medrében,

Teljes bejegyzés »

Nem zuhanok

Vonjatok fénybe, reményt égő hajnalok, magamban lelkemig ható tőrt forgatok. Elborít a folyam, a sodró tengerár, s nem tudhatom, hogy rám a túlparton mi vár.

Teljes bejegyzés »

Nekem te

Te vagy nekem a mező, és te vagy a rét. Tenger kékje vagy nekem, mit ölel az ég. Hegycsúcs vagy, amit kezem Soha el nem

Teljes bejegyzés »