Május első vasárnapján szokás szerint összejött a család, amely először zajlott apa nélkül, aki a télen halt meg. Már éppen elkezdtünk szedelőzködni.
– Kata tudnál még maradni? - szólt anya, miközben fáradtan lerogyott az egyik fotelba.- Szeretnék apádról kicsit beszélgetni veled!
– Persze, maradj még - szólt közbe Laci, a férjem. – Szerintem akár aludj is itt. Rég voltatok már hosszabban együtt.
– Igen, ennek én is örülnék – mondta anya.
Mindketten kényelmesen elhelyezkedtünk egymással szemben. Láttam, hogy anya mintha zavarban lenne. Tördelte a kezét és lefelé nézett. Végül elkezdett beszélni.
- Tudod, szeretnék valamit kérdezni tőled, amit apádtól nem mertem megkérdezni – mondta, miközben kicsit összegömbölyödött a fotelban és a vázában lévő szép nagy orgonacsokrot nézte, amellyel felköszöntöttük.
- Mit anya?
- Szerintem apádnak voltak fura ügyei. Időnként kapott egy telefont, majd utána olyasmit mondott, hogy hirtelen sürgős dolga van. Vissza kellett mennie valamiért a munkahelyére és ilyesmiket mondott magyarázatként. Egyik ilyen alkalom után véletlenül találkoztam a főnökével, akitől gyanútlanul megkérdeztem, hogy megoldódott-e az a probléma, ami miatt Tamásnak be kellett rohannia az este. Értetlenül nézett rám, hogy ő nem tudott ilyesmiről kezdte a beszélgetést anya.
– És te mire gondoltál?
– Meg kell mondjam, sokáig arra gondoltam, hogy biztosan megcsal. Majd egyik alkalommal én vettem fel a telefont és egy férfihang szólt bele, hogy Tamást kéri. Röviden beszéltek, majd elrohant. Magyarázatként ismét azt mondta, hogy sürgős ügye van. Ettől kezdve sejtettem, hogy nem nő van a dologban folytatta anya.
- Nem kérdezted meg soha apát? – kérdeztem.
- Próbáltam, de mindig hárított. Ugyanakkor nem voltak gyakoriak ezek a dolgok, de visszatérőek.
– És tőlem akarod megtudni?
– Szerintem te többet tudsz ezekről.
– Ezt miből gondolod anya?
– Amikor gimnazista korodban kirándulni mentetek és útba ejtettétek a még épülő Paksi Atomerőművet, akkor is több fura telefon volt. Sőt, apáddal kétszer is elmentetek sétálni kettesben, ami nem volt szokásotok sem előtte, sem utána.
- És arra gondolsz, hogy ez is azon fura ügyek egyike volt? – kérdeztem.
- Igen. Arra gondolok, hogy apád ügynök volt. Illetve ez valószínűleg nem a legjobb kifejezés. Szerintem valamivel behálózták, vagy zsarolhatták. De nem mertem tőle megkérdezni. A levéltárba pedig nem akartam elmenni. Gondoltam, egyszer majdcsak kiderül.
– Igen, apát behálózták mondtam ki nagy sóhajtozások közt. Ezt úgy nevezték, hogy megnyerték. És igen, nekem akkor elmondta ezt. De a tartójának mindig csak szóban mondott jelentéktelen semmiségeket. Szerintem nem sokra mentek vele.
– És mivel indokolták a behálózást?
– Elmondta apa, hogy az egyik évben túl kevésnek találták a vállalat nyereségét és sikkasztásra gyanakodtak. Azonban nem találtak semmi erre utaló nyomot. De ettől még fenntartották a gyanút és apát kényszerítették, hogy működjön velük együtt, különben meggyanúsítják, aminek ugye ki tudja mi lehet a vége.
– És miért mondta ezt el neked akkor?
– Mert akkor én voltam a célpont. Tőlem kértek szívességet - mondtam, miközben anya szemébe néztem, aki teljesen ledöbbent ettől.
- Tőled? De hát akkor még csak egy tizenhét éves gyereklány voltál – mondta anya, miközben rágyújtott, pedig már leszokott a dohányzásról, de azért még mindig tarott magánál cigarettát. Remegett a keze és a szája széle is. – Azóta is furdalt a kíváncsiság, hogy mi lehetett akkor. Nem mertem megkérdezni. De most elmondod, ugye?
- Hát persze. De ígérd meg, hogy megtartod a titkot! - mondtam határozottan.
– Hát ennyire titkos még most is? - kérdezte döbbent arccal.
- Igen. Abszolút titkos. De ne rettenj meg ennyire. Abszolút jó vége lett a dolognak – kezdtem nyugtatni miközben mosolyogtam rá.
– Beszélj már! – sürgetett és már nem döbbent, hanem kíváncsi pillantásokat vetett rám.
– Lacival volt kapcsolatos a dolog - kezdtem.
- Lacival? De hát ő a férjed?
– Igen, ezért mondtam, hogy ne izgulj, jó vége lett a dolognak – nyugtattam tovább.
- El sem tudom képzelni, hogy került bele Laci bármilyen dologba. Ő a fizikatanárod volt.
- Igen. És ő volt az osztályfőnökünk mellett a másik kísérő tanárunk azon a tavaszi osztálykiránduláson.
-Emlékszem. Ő intézte el, hogy megnézhessétek a még akkor csak épülő Paksi Atomerőművet. És te teljesen fellelkesülve jöttél onnan haza. Akkor határoztad el, hogy mérnök leszel – mondta anya és látszott rajta, hogy már kezd megnyugodni. – Ja, és mit kértek tőled? Csak nem találkoztál te is apád tartójával, vagy hogy is mondják?
- Nem, dehogy találkoztam. Ezzel is apát zsarolták meg. Neki kellett közvetítenie számomra a kérésüket.
– Mond már, mi volt az! – lett egyre türelmetlenebb anya.
- Hát. El kellett volna Lacit csábítanom, hogy a hotelszobában elhelyezett tükör mögül kompromittáló fotót tudjak készíteni róla nyögtem ki nagy nehezen.
-Te jó isten! kiáltott fel anyám. És mit csináltál? Miféle hotelszoba volt az?
- Szerszárdon aludtunk egy olcsó hotelban, mivel tanítási időben mentünk és akkor ugye nem volt kollégiumi szállás. Lacit abban a szobában szállásolták el, amelyhez tartozó tükör mögött a másik szobában ülve lehet látni, hogy mi történik.
– Hát ez tiszta krimi!
– Igen, én is így éreztem.
– Ezért voltál annyira feszült a kirándulás előtt - emlékezett vissza anya.- És szegénykém, még csak nem is beszélhettél róla. Csodálkoztam is, hogy egy kirándulás miatt miért voltál akkor annyira izgatott? És mit akartak megtudni tőle? Miért kellett nekik a kompromittáló fotó?
- Apuval arra gondoltuk, hogy nyilván az érdekli őket, hogy miként is tudott engedélyt szerezni az Atomerőműbe való látogatáshoz? Vagy esetleg már, mint hallgatót is figyelték? A hallgatók közt is voltak besúgók. Ki tudja? Sosem derült ki. Én erről soha nem beszéltem Lacival. Egyébként akkor arra is gondoltam, hogy el sem megyek a kirándulásra, de apu lebeszélt erről. Valójában annyira vártam.
- És végül persze elmentél. De mit csináltál? Hogyan oldottad meg a dolgot?
-Rengeteget gondolkoztam. Végül azt találtam ki, hogy bemegyek hozzá azzal a mesével, hogy fáj a fejem és adjon valami gyógyszert rá mondtam, miközben én is összegömbölyödtem a fotelban.
- És Laci nem csodálkozott azon, hogy tőle kéred, nem pedig az osztályfőnök nőtől?- kérdezte anyám.
- De persze, hogy csodálkozott. Erre azt mondtam neki, hogy az ő szobája közelebb volt - folytattam a kiránduláson történtek elmesélését.
- És mi történt ez után? Végül valóban elcsábítottad? -kérdezte izgatottam anyám.
-Bementem a szobájába, megálltam a tükör előtt és megnéztem magam. Mondtam is, hogy milyen szép nagy tükör. Ő meg odajött mellém. És akkor hirtelen egy puszit nyomtam az arcára, majd elszaladtam – emlékeztem vissza.
- Ezt persze ő nyilván szerelmi vallomásnak vette.
- Igen, valószínűleg. És bizonyára én is tetszettem neki. Utána különösen, de azért mégsem feltűnően, kedves volt velem. És hát tudod mi lett a vége. De ugye nem árulod el Lacinak azt, hogy valójában nekem akkor be kellett mennem hozzá. Sőt, ha nincs a kényszerítés, nem is biztos, hogy összejöttünk volna. Bár ki tudja? - morfondíroztam magamban.
- És meg voltak elégedve?
- A képpel nem igazán. Hiszen az inkább rám nézve volt kompromittáló, én nyomtam puszit az ő arcára. De azért megszereztem nekik az információt, amire kíváncsiak voltak.
- Igen? Hogyan?
- Hazafelé a buszon egyszerűen megkérdeztem tőle, hogy miként tudta elintézni a látogatást. Mire ő elmondta, hogy egyik professzorának sok tanítványa dolgozik ott és ő segített. Ezt apa elmondta a tartójának. Szerintem kicsit elszégyellték magukat, hogy az ennyire egyszerű és utána nem keresték többet apát.
- Ti viszont összejöttetek és boldog házasságban éltek.
Author: Radnóti Katalin
Budapesten születtem, itt tanultam, kémia-fizika szakos diplomát szereztem, dolgoztam tanárként, lett családom és unokám. Régóta dédelgetett álmom volt, hogy novellákat írjak életem érdekes eseményeinek felhasználásával a sok szakmai jellegű publikáció után. Elterveztem, hogy amint nyugdíjba megyek és lemennek a vállamról a munkából adódó terhek, feladatok, írni fogok. Már évekkel ezelőtt elkezdtem a témák gyűjtését, és amint tehettem, máris elkezdtem az írást. Emellett sokat olvasok szépirodalmat, történelmi regényeket, minegy olvasási lázban égek, hiszen a hosszú munkás évek alatt erre jóval kevesebb időm volt. Tudom, hogy még tanulnom kell a novellaírást. Ezért szívesen olvasom a társszerzők írásait is. Napjaimat családom, nemrég született kisunokám édesíti meg. További fontos tevékenységem még a rendszeres uszodalátogatás, ahol nemcsak a sport a fontos, hanem a közösség is. Mindig van kivel beszélgetni, megosztani az örömöket, bánatokat, reflektálni az aktuális eseményekre. Szakmai honlap: https://rad8012.members.iif.hu/