Ahogy itt állsz előttem,
szinte csöpög a fény,
rikítón sugárzik s
megdermed az idő
ahogy szemedbe nézek,
szembogarad elém vetíti
a múltat,
csillogó ajkad érzéki,
erőt sóhajt felém,
míg homályos ködbe
bújik a remény,
vágyaim csillapíthatatlan tüze,
tombolva égetik fel lelkem,
nézlek,
remegő testel kívánlak,
érezlek,
egy lépés csupán,
mégis mi elválaszt,
egy egész világ,
mozdulni képtelen, merev lábaim,
indulnának,
de nem lehet,
szemedben újra elveszek,
itt vagyok és elmúlok egy perc alatt,
csak úgy, mint ez a pillanat.
Author: Vallyon Miklós
1975-ben születtem Szolnokon, Egy kis faluban nőttem fel, majd innen sodort az élet az ország szinte minden irányába. Egy időre külföld is részese volt az életemnek. Jelenleg is Szolnok mellett élek. Az irodalom, az írás, a versek mondhatni mindig körülöttem forogtak. A versek írása igazán a 90-es évek második felében indult nálam, majd valamiért ez a folyamat megszakadt. Az utóbbi években kezdtem újra írni, és írok szinte folyamatosan.