A hűtlen anya

A gólyamama is gondozza kicsinyeit.

A mamacica is tisztogatja kölykeit.

Borjait a tehén, ha szükséges megvédi.

Anyám, te engem mért hagytál elveszni?

Tegnap még odabent a méhedben hordtál ki.

És rád én mindig olyan őszintén felnéztem.

Miért nem tudtál akkor engem megvédeni?

Anyám, miért nem szerettél te engem?

A világ mocsarába dobtál védtelenül,

Segítségkérő kezem önzőn csak ellökted.

Hagytál, hogy szenvedjek.Tétlenül, s hűtlenül.

Közben még a szempillád se rezzent meg.

Gyermek voltam.Ez volt akkor csak az én „vétkem”.

Beszennyezted túl korán már kicsiny lelkemet.

Szeretetedből hiába koldultam, kértem.

Soha nem is volt tán anyám énnékem.

Nem védtél, és nem óvtál meg. Mert nem szerettél.

Csak nyűg voltam, áldozat jéghideg szemedben.

S bár koldultam hűen, és vágyón szereteted-

De benned nem volt abból még egy csöpp sem..

Ma csak téged okollak már minden bánatért…

Hogy sírtam és szenvedtem, meg hogy megszülettem

Hogy kora gyermekkorom csak egy borús, sötét

Szégyen, tátongó árnyékfolt felettem.

Felnőttem.Anya lettem valahára hát én is.

Adhatok és kaphatok végre szeretetet.

Nem kell nekem többé tőled már semmi.Semmi!

Csak az, hogy végre elfeledhesselek.

Annak, ki nem képes még parányit sem szeretni

Nem kellene, nem szabadna anyává válni.

Most, hogy beforrtak már a fájó szív-sebeim,

Már mindenki mást… tudok én szeretni.

Szilágyi Tünde
Author: Szilágyi Tünde

Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. Megható, sőt megrázó soraid érdeklődéssel olvastam. Azt gondoltam, hogy idő előtt elvetette az anya a gyermekét, viszont életet adott. Ha szeretni nem is tudott, esélyt adott arra, hogy Te majd felnőve szerethess és boldog lehess! Neki pedig – ha lehet – bocsáss meg! Meglátod, hogy sokkal könnyebb lesz. Ne cipeld ezt a terhet egy életen át!

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Ilyen az élet

Ilyen az élet   Ha fáj a szívetek, ne meneküljetek! Hiszen ez, ami téged megerősített. Fájdalom oszlopai tartják életed, Fájdalomból vagy, büszkén viseld ékszered.  

Teljes bejegyzés »

Szentélyem

Szentélyem   Az élet Isten ajándéka számunkra, Nagy terhet róla ezzel vállunkra. Hiszen egy földi útra kaptuk e testet, Nem tudhatjuk milyen jutalmat is rejthet.

Teljes bejegyzés »

Csend

Csend Csend van, néma csend, most olyan jó, itt nyugalom, béke honol, valóságos, olyan jó ez a csend, lassítok, megállok, kizárom a külvilágot, magam vagyok,

Teljes bejegyzés »

A vakond

A vakond   Élt egyszer az erdőben, Egy picike kis vakond; Mindenkivel viccelődött, Ő volt a főbolond.   Nem törődött semmivel, Egyre csak ásott; S

Teljes bejegyzés »

most, úgy…

lassan búcsúzik az élet… ő kérve kéri: adj oda mindent! mindent, mi elveszett, mi porrá lesz, feledett… adj mindent oda, nap mint nap, éleszd: szemében

Teljes bejegyzés »
Versek
Adorján L. Zoé

mögül…

  .  .  . egy gondolatba rejtve a mozdulat szárnyat bont… rejtve benne a fényes ég, a nyugodt tó, a rezgő nyárfalomb, s a naplemente

Teljes bejegyzés »