A hűtlen anya

A gólyamama is gondozza kicsinyeit.

A mamacica is tisztogatja kölykeit.

Borjait a tehén, ha szükséges megvédi.

Anyám, te engem mért hagytál elveszni?

Tegnap még odabent a méhedben hordtál ki.

És rád én mindig olyan őszintén felnéztem.

Miért nem tudtál akkor engem megvédeni?

Anyám, miért nem szerettél te engem?

A világ mocsarába dobtál védtelenül,

Segítségkérő kezem önzőn csak ellökted.

Hagytál, hogy szenvedjek.Tétlenül, s hűtlenül.

Közben még a szempillád se rezzent meg.

Gyermek voltam.Ez volt akkor csak az én „vétkem”.

Beszennyezted túl korán már kicsiny lelkemet.

Szeretetedből hiába koldultam, kértem.

Soha nem is volt tán anyám énnékem.

Nem védtél, és nem óvtál meg. Mert nem szerettél.

Csak nyűg voltam, áldozat jéghideg szemedben.

S bár koldultam hűen, és vágyón szereteted-

De benned nem volt abból még egy csöpp sem..

Ma csak téged okollak már minden bánatért…

Hogy sírtam és szenvedtem, meg hogy megszülettem

Hogy kora gyermekkorom csak egy borús, sötét

Szégyen, tátongó árnyékfolt felettem.

Felnőttem.Anya lettem valahára hát én is.

Adhatok és kaphatok végre szeretetet.

Nem kell nekem többé tőled már semmi.Semmi!

Csak az, hogy végre elfeledhesselek.

Annak, ki nem képes még parányit sem szeretni

Nem kellene, nem szabadna anyává válni.

Most, hogy beforrtak már a fájó szív-sebeim,

Már mindenki mást… tudok én szeretni.

Szilágyi Tünde
Author: Szilágyi Tünde

Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. Megható, sőt megrázó soraid érdeklődéssel olvastam. Azt gondoltam, hogy idő előtt elvetette az anya a gyermekét, viszont életet adott. Ha szeretni nem is tudott, esélyt adott arra, hogy Te majd felnőve szerethess és boldog lehess! Neki pedig – ha lehet – bocsáss meg! Meglátod, hogy sokkal könnyebb lesz. Ne cipeld ezt a terhet egy életen át!

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Rózsa Iván: Azt szeretném

Rózsa Iván: Azt szeretném Azt szeretném, hogy palesztin és zsidó egymással összebéküljön! Egykori ellenség egy asztalhoz üljön! Síita és szunnita ne utálja egymást! Pakisztáni és

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Cabo verde

Rózsa Iván: Cabo verde A zöld-fokiak fokozták a szintet; Nekik egyáltalán nem volt mindegy; Hispán sztárok elképzelés nélkül rúgták a bőrt: És egy legenda megint

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Üdvözülés

Rózsa Iván: Üdvözülés Mindenki saját magáért felelős. Tetteiért, cselekedeteiért. Isten semmiért sem felelős. De az egyetlen, univerzális, omnipotens Isten által Te is üdvözülhetsz! Ha van

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Történelem-hamisítás

Rózsa Iván: Történelem-hamisítás A történelemkönyveket írják és olvassák… A folyamatokat újraértelmezik, kiforgatják… Hány ezer éve csikorog már ezen kerék?! Mikor mondja az emberiség: na, most

Teljes bejegyzés »

A csodás zöld kalamáris

A csodás zöld kalamáris   A szép múltunk festett százezer ecsettel ezer pompás világot. Mi együtt alkotunk, s egy szívként rajzolunk milliónyi virágot. A csodás

Teljes bejegyzés »