A fiú, aki egyszer voltam

A fiú, aki egyszer voltam

 

Írom mostan múltamnak versem,

A fiú, aki voltam, alig tizenhat évesen.

Ki eldobott egy életet, tizenhetedig évének derekán,

Kinek azóta sem fordult meg; jó, és hű szerető oldalán.

Írom most néked… legnehezebb álmodat megcsináltad,

Még akkor sem hittél benne, mikor már a harmadát írtad.

Voltak nehéz napok, amikor megálltál az úton,

Így kellett lennie, én vagyok, a Te jövőd, s ezt egy percig sem bánom.

Így sikerült, soha egy percig se bánd,

Akivel először osztottad meg, kéri majd hamar, többé ne utáld.

Látom rajtad Te gyerek, ha a múltba tekintek,

Bennem is az a tűz ég, melytől egykor óva intettelek.

Most még hozzád beszélek… mostan ragadt kezembe könyved,

Hinned kell a holnapban, hogy hallod még a szót… Szeretlek.

Ebben hisznek gyermekeink… milliónyi sejt, betű mind külleme,

Te még tele lendülettel, én meg rutinnal írom, ilyen egy vers jelleme.

 

Írom neked versem, mely már lehet, már az utolsó,

A legmelegebb nyári napon is hidd, rád hullhat a hó.

Felrúgod majd az úton, pár bebetonozott szabályod,

Mert hiszed azt erősen, őt hamar megtalálod.

Lesz olyan, tudd, aki ezt meg is érdemli,

De hogy mit hozhat a jövő, még művem sem sejtheti.

De a lány pillantásától, nem megy tovább az idő,

Hiszed majd erősen, ő a minden, ő a jövő.

Vasakaratod erőt vesz rajtad, s angyalszárnyai reptetnek,

Gondolod majd sokáig, az írott jövő egymásnak teremtett.

De ne fájjon majd annyira, mert lehet ez csak egy rossz hit,

Kellett néked ő, mert csak ő nyithatta ki, az égnek kapuit.

Ebben ő nem hisz, de nincs rá szükség, hogy higgyen,

Te majd pontosan tudod jól, mit kell, hogy magával vigyen.

Nem érti majd, de mikor már távol lesz a jövőtől,

Akkor kéri talán számon, a múltat az időtől.

 

Jó fiatalságom! Tiéd minden dicséret, s tiéd minden trófea,

De lesz majd egy hamarosan, ki mindennek a bajnoka.

Már szemezget a sorral, hol majd mindenkit letaszít,

Ő lesz a mindenség, aki a legfényesebben vakít.

Te kis tizenhét éves, még nem fogtad fel, mit is csináltál,

Nagy kincseket adott az ég, s te mindent elástál.

Ássák is páran, de tagadják, hogy nem,

Magyarázzák is maguknak, ez soha nem lesz szerelem.

A fájdalom majd múlik, egyszer túl leszel rajta,

Csodálod majd néha, hogy az megtörtént valaha.

Az soha, rossz, rémes álom,

De amit írtunk az létezik, csak ezen a világon.

A fájdalom egy hegy, melyre fel lehet mászni,

Ha a tetejére kerülsz, soha többé nem fog fájni.

Csak hidd, hogy amit elterveztél, meg tudod csinálni,

Én csak írtam, Te pedig túl nagyot tudtál álmodni.

 

2015.03.10.

 

Horváth Szabolcs
Author: Horváth Szabolcs

Tatabányán született 1990. március 25-én. 2011-2014 között a Szombathelyi Nyugat Magyarországi Egyetem bölcsész szakán tanult, média-kommunikáció szakon szerezett diplomát. 2022-ben a Kodolányi János Egyetem könyvtáros szakán szerzett diplomát. 2006-ban kezdett verseket írni, de komolyabban csak 2014 óta publikál. Eddig nyolc kötete jelent meg. 2017 áprilisa és 2020 januárja között szervezője volt a tatabányai Slam Poetrynek. 2019 januárja és 2020 novembere között tatabányai olvasóklubot (Olvasólámpa) vezette. Elhunyt kortársaim tiszteletére több alkalommal szervezett irodalmi megemlékező műsorokat. Fontosnak tartja városa, illetve a megyéje irodalom kultúrájának művelését és terjesztését. Jelenleg a 2020-ban elindított tatabányai Tollkoptatók Irodalmi Kör vezetője. Ennek fő célja a tatabányai és a megyei szerzők és azok írásainak megismertetése. A 2020-as év végén elkezdte összeállítani élete első válogatás kötetét. 2023-ban megálmodója és szerkesztője volt a Tollkoptatók (online) megyei hatókörű Antológiájának. Jelenleg a legújabb kötetén dolgozik. Ez mellett még több ötlete van, melyet a jövőben szeretne megvalósítani. Versei eddig a Holnap Magazinon, a Poet-en és a Napúton jelent meg. Legnagyobb díját 2021-es évben szerezte a Napút folyóiratnál, ahol a Cédrus Művészeti Alapítvány, Kortárs Irodalmi Alkotások Pályázatán, Vers kategóriájában a Kiemelt szerzők közé került. Könyvbemutatóimról és író-olvasó találkozóimról készült felvételek itt elérhetőek: 2014. júliusától saját facebook oldalal rendelkezik. (https://www.facebook.com/Horvth-S zabolcs-versei-1441227439479669/) Megjelent kötetei: A Háromszázak...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Sportág

Sportág   Csupán néhány dolog van a világon, Miből nem lehet sportot űzni; Van, aki tud, másokon nevetni, Vagy győzelmet aratni.   Nem adnak át

Teljes bejegyzés »

Vágyom egy társra

Manapság szomorúan telnek napjaim,   szomorúan, magányosan élek.  Egy idő óta, szívem keserűség mardossa.    Eddig egyedül éltem egymagamban,  de ebből elég volt, meguntam,  valaki hiányzik mellőlem.  Vágyom, hogy valaki mellettem,  velem

Teljes bejegyzés »

Mindenkinek jár

A sátán kutyája a sarokban gubbasztott. Semmihez sem volt kedve. A steaket már rég megette (angolosan, természetesen), a tálnyi friss forrásvíz még a lábai előtt

Teljes bejegyzés »

Sisakvirág

Az ország leghíresebb nyomozója halálos beteg. Legalábbis ezt olvastam a hírekben. Gondoltam eljött az én időm, most vagy soha (szó szerint), interjút kérek tőle. Két

Teljes bejegyzés »

Én, a szúnyog

Éjszaka volt mikor megláttam a napvilágot. 103 testvéremmel együtt egy kék kerti hordó volt a bölcsőnk, benne kellemesen állott esővíz. Anyámat nem ismertem, apám létezését

Teljes bejegyzés »

Lunam ruinam

Kivételes családba születtem. 2257-et írunk, május van, de mintha a régi mondák szerinti január lenne. Megbolondult a világ, a globális felmelegedés átcsapott jégkorszakká, de ez

Teljes bejegyzés »