Ha Te nem volnál, én vajon hol lennék?
Ha Te nem ölelnél, én kihez bújhatnék?
Ki vigasztalna, ha szemem könnyben ég ?
Nélküled-jól tudom,-nem ugyanaz volnék.
Ki értené meg halk, gyenge sóhajom?
Ki tükrözné: „Szeretlek, kimondhatatlanul”?
Ki törölné arcomat, mikor a könny rajta
Oly csillapíthatatlanul,s egyre csak szakad ?
Ki lenne más, ha nem Te a végzetem,
Ki nem kérded, mert látod, mit súg a szemem?
Ha Te nem volnál, akkor én se…. Sehol sem lennék.
Hozzám tartozol, mint esthez a nap, és nappalhoz az éj.
.
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...
