Ki mondja meg, hol a határ valóság és álom között ?
Ki tudná, hogy holnap mi vár,lesz-e öröm mely ránk köszön?
A reménynek mi szab határt? Vagy minden gáton átömöl?
S ha szakad a lélek-korlát, s ránk zúdul a fájás-özön
Ki mondja meg, hol a határ? Hogy több bántás már ne jöjjön.
Kiapadhat-e a szem míg szívet maró sírás gyötör,
Vagy csak álom vigasztalja, kit élete már kettétört ?
Test a földön, míg a lélek más dimenzióban köröz…
Bűn tán megalkotni, bent ragadni önnön világunkban?
Felülírni szabályokat, érezni, hogy ez értünk van?
Míg a valóságban nem alakítunk igazán nagyot,
Máshol azzá válhatunk, amivé csak válni akarunk.
Nem kell határ valóság és álmunk, vágyaink között!
Ha elégszer megálmodod a vágyad úgyis rád köszön.
Amíg csak remél, amíg csak többet akar az ember,
És azt megálmodni képes,….addig újat is teremthet.
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...