Csodára várakozó gyerekszemekkel –
így volna érdemes szembenézni talán
álomszerű, felhőfoltos egekkel, de
két lábbal állni a valóság talaján.
Kívánságok és vágyak tengernyi árja
zúg, a szívbe bevackol kényelmesen,
s ha magát a valósággal szemben találja,
meghátrál, legfeljebb csak suttog csendesen.
Elnémítja a feleselő tükröket
a kíméletlen uralkodó vaksötét.
Nem hagyott hátra mást a tekinteteknek,
csupán az egykor volt szépség kihűlt helyét.
A csoda iránti vágyat az érzelem
hajtja: továbblépni képes vagy képtelen?
De versengni vágyik vele az értelem, s
súgja: továbbléphet, de az sem baj, ha nem.
Moccan a lélek mélyén elraktározott nyár.
Az idő meg szalad – ez sem lényegtelen.
A csodát, hogy álomból valóságot formált,
már nem lelni máshol, csak régi képeken.
Ami messziről csokornyi rózsa,
közelről meghajtogatott színes papír.
Új a nap alatt manapság nincsen:
Anna gyötrődik, Solvejg vár, Tatjana ír.
Author: Képíró Angéla
Mátészalkán születtem 1978-ban, általános iskolai és gimnáziumi tanulmányaimat szülővárosomban végeztem. A Debreceni Egyetemen szereztem jogi diplomát. Szüleim szerettették meg velem az irodalmat és a zenét. Az írás régóta fontos része az életemnek, így nagy öröm számomra, hogy az Irodalmi Rádiónál publikálásra is kaptam már lehetőséget.
4 Responses
hm.
némi „kiegészítés” -ként egy levél, amit egy Anyegina írt egy Tatjánhoz…
https://irodalmiradio.hu/2024/06/13/tukrom-tukrom-mondd-meg-nekem-ki-is-voltam-mive-lettem/
üdvözlettel: Gábor
Kedves Gábor!
Köszönöm a „kiegészítést”. Érdekes volt ebben a megközelítésben olvasni.
Üdvözlettel:
Angéla
kedves Angéla,
hát, nem is tudom…
én úgy látom, hogy akár fiatal lányként vagy fiúként, akár felnőtt nőként vagy férfiként, ahogy pár napja egy szerelmibánatos ifjú költőtársuknak is írtam: „így, vagy úgy, de szinte mindenki átesik ilyen, vagy hasonló csalódásokon: van aki belerokkan, van aki tanul belőle, van, aki lazán túllép rajtuk, – nem vagyunk egyformák”.
így aztán talán nem is annyira megközelítésről, inkább személyes átélésről-megtapasztalásról van inkább szó…
üdvözlettel: Gábor
Kedves Gábor!
Így igaz. Az érzések néha együtt járnak belső küzdelmekkel és azok megélése, átélése mindenki számára egyedi.
Szép napot kívánok!
Üdvözlettel:
Angéla