Olívafa

Ezüst ecsetvonások cikáznak az égen,

minden zizegő levél egyenként zenél.

A vén olívafa egykedvűen tűri, hogy

kontyát vakmerően kibontsa a kerge szél.

 

Szitakötők szárnyai szikráznak a fényben,

ezerszínű hajtűk az ezüst frizurán,

a vakító nyári nap perzselő hevétől

a lombok árnya csalta el őket talán.

 

Surrogva csikorog a homok, árny közeleg,

megáll, a fa tövébe kockás pléd kerül,

egy alkalmi remete a törzséhez vackol,

gondokat feledni talán itt sikerül.

 

Kabócák ciripelése álomba ringat,

olyan, akár egy kéretlen vigasztalás.

Hangjuk az arcra festi egy mosoly lágy ívét,

melynek nyomát régen nem látta senki más.

 

Az ágak közt szűrt fény vibrál, csillogó szemcsék

aranyfénybe vonják a felszínes álmot,

a falevelek rég volt időkről susognak,

pár percre elkendőzik a valóságot.

 

A megnyugvást meglelte, s továbbment a vándor,

de előbb még a fatörzsön hagyta kéznyomát,

azt nem látni már, de hálás simogatása

megmelengette az erek hálózatát.

 

Százéves élő emlékezetében mától

ágai közt megjelenik egy új fonat,

s az éjszaka hűvös harmatja belemossa

a nap hevét, az álmokat, az arcokat.

Képíró Angéla
Author: Képíró Angéla

Mátészalkán születtem 1978-ban, általános iskolai és gimnáziumi tanulmányaimat szülővárosomban végeztem. A Debreceni Egyetemen szereztem jogi diplomát. Szüleim szerettették meg velem az irodalmat és a zenét. Az írás régóta fontos része az életemnek, így nagy öröm számomra, hogy az Irodalmi Rádiónál publikálásra is kaptam már lehetőséget.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Uncategorized
Adorján L. Zoé

mégse?

                                                 

Teljes bejegyzés »

A csintalan manó

Beck Brigitta: A csintalan manó   Játék-földön hull a hó, Minden fényes, csillogó. Ezer színes szép csomagra Masnit köt egy kismanó.   A Télapó is

Teljes bejegyzés »
Prózák
Labádi Hanna

Minden alkalommal, ahogy lehunyom a szemem

(Az utolsó szó jogán kiegészítő története)                       Van egy hang, egy illat, egy emlék, ami hozzá köthető. Ahhoz az emberhez, akit nem tudok elfeledni, bármennyi

Teljes bejegyzés »

Sebem

Sebem Kék félhomályban zsong a kinti tér,pár szürke szó a hűvös falra száll,oly halk moraj, mi szívemig sem ér,s az őszi szélben nyomtalan megáll. Mit

Teljes bejegyzés »

Befagyott a tó vize

Befagyott a tó vize   Befagyott a tó vize. Gyere babám! Jer, ide! Nézd! Mily szép a tó! Nyáron ez egy itató. Idejönnek az állatok,

Teljes bejegyzés »

Álmatlan álmok

Álmaidban álmodozol álmatlan álmok álmairól, váratlan fájdalmak átkairól, vetetlen ágyak lányairól.   Látod az élet halálos vágyát, átkozott hajnal vöröslő házát. Látod a csendet, az

Teljes bejegyzés »