A mező végén csak a tengerpart várt,
nem találtam meg, aki eddig ott állt.
Őt, hogy is találhattam volna meg,
ha a gondolkodásom néha gyermeteg!
Néztem, kémleltem a parti fövenyt,
de ekkor valami halkan meg zörrent.
Üzenet a palackba rejtve,
milyen bámulatos, egy elme.
Így is lehet a másikkal, üzengetve, játszani,
s míg olvasom, a tengert kezdem hallani.
Alig halkan, mintha súgna valamit:
„a világító toronyban, találsz majd valakit.”
A palackban is hasonló üzenet állt,
„Gyere oda, ahol a lélegzet is eláll,
oda, ahonnan a hajóknak jeleznek,
ott leszek én, a toronyban! Jegyezd meg!”
Elindultam hát, talán az utolsó útra,
de tudom, mennyire nehéz ez a túra!
De megkeresem én az üzenet íróját,
és vele írom meg az utolsó „cédulát!
Author: Benyó Attila
Benyó Attila vagyok amatőr vers író. Árnyai Attila versei álnévvel megtaláltok a facebook-on! Sokat tanultam eddig is és ezután is igyekszem tanulni az csapattól és persze más vers íróktól is! Igyekszem fejlődni. Hobbinak indult a vers írása számomra de mára kicsit több lett ez mint hobbi. A kerékpározás mellett az olvasás amivel kikapcsolódom!