A világ sóhaját ma vihar s tornádó hallgattatja el,
félénk zúgó patakok hallatják hangjukat, de egy
nemzet áruló nekik gátat emel.
Az új világ szennye fekete s kék érből ered,
mérgezi édes hazánkat, nyelvünket,
s nemzetünk eszméiben csobogó tiszta vizeinket…
Márvány paloták hirdetik most a szolgaságot,
benne hamis mosolyú félszeg rabok kik az ablakon
át látják, hogy künn a nap sütve korcsolyázik.
Közben a paraszt földjén az ég alatt térdel,
néma könnye szavát mossa el lelke erejével…
Alatta sötét az avar, mellette lankad az ibolya.
Ki széllel seper majd…, az lesz a nemzet fia…
Érchegyi Csaba Rudolf
2024.02.14.
Jelen irodalmi mű, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik.
Author: Érchegyi Csaba Rudolf
Érchegyi Csaba Rudolf az Irodalmi Rádió szezője. 1970. augusztus 22-én születtem Esztergomban. Két testvérem van, egy nővérem és egy öcsém. Gyermekkoromat szülővárosomban töltöttem, ide jártam óvodában és általános iskolába. Korán elkerültem otthonról, tanulmányaimat innentől kezdve már Budapesten végeztem. Mérnök és létesítménygazdálkodó diplomával, továbbá technikusi és szakmai végzettségekkel rendelkezem. Korán lábra kellett állnom, hogy fenntartsam magam, így már huszonegyévesen vállalkozó lettem és a magam ura voltam. Édesanyám a Hungaroton hanglemezgyártó vállalat raktárházának volt az igazgatója, Édesapám pedig több mint negyven évet dolgozott a vasútnál, mint távközlési technikus. Három gyönyörű okos lányom van, Hanna, Hanga és Rebeka. Elváltam, ma Visegrádon élek és alkotom a vállalkozásom bokros teendői mellett. Az alkotás és a versírás nem olyan rég tört fel bennem, lassan három éve már, hogy tollat ragadtam, azóta is nagy szerelem… Apai ágon Móricz Zsigmondhoz rokoni szálak kötnek, sajnos Móricz Emília születési levelén kívül, nincs más emlék a birtokomban. Verseim, prózáim és filozófiáim ringatnak el este s néha velük álmodom. Első megbecsülésemet és költői elismerésemet az Irodalmi Rádiótól kaptam, mely örök emlék marad… Azóta már könyvben és újságban és megjelentek alkotásaim.