Vasárnap délután

Nem fénylő tavasz még ez, de már nem is tél,

a kis konyhákra félhomály borul,

márciust ír a naptár, így mégis másként

száll a liszt és másként a porcukor.

A ritkábban használt porcelántálkákra

sok gesztenyepürécsík települ,

az ölükbe hulló kövér mazsolákra

édeskés tejszínhabsapka kerül.

A lustán kinyújtózó gondolatokba

belekotyog sok kis kávéfőző,

rájuk vár egy sor kicsi csésze, van ahol

egy csésze, és van, ahol meg kettő.

Lakkozott komód nyikorgó fiókjából

előkerül sok szép régi holmi.

Az asztalon csipkeabrosz és sütemény –

a hatlapos – az a régimódi.

Máshol villan az olvasólámpa fénye,

a sötét szoba új életre kel,

kárpitozott fotel rugója a fénybe

hamiskás hangján beleénekel.

Telik az idő és egyre csak peregnek

nyomdafesték illatú könyvlapok,

de az este kezdi úgy lajstromba venni

a vasárnapot, mint egy tegnapot…

Egy kád fölött fürdősó porzik, amit egy

furfangos vegyész összeállított,

a forró víz gőzébe belevegyülnek

levendula és jázmin illatok.

Az éj végül a délutánra borítja

a mélykék színű bársonytakarót,

nyugtázza, hogy hűvös nyugalmával ahhoz

csak hozzáadott, és semmit el nem lopott.

Author: Képíró Angéla

Mátészalkán születtem 1978-ban, általános iskolai és gimnáziumi tanulmányaimat szülővárosomban végeztem. A Debreceni Egyetemen szereztem jogi diplomát. Szüleim szerettették meg velem az irodalmat és a zenét. Az írás régóta fontos része az életemnek, így nagy öröm számomra, hogy az Irodalmi Rádiónál publikálásra is kaptam már lehetőséget.