Tavasz lesz
Lombtalan erdő a távoli hegyen.
Álló csupasz fák sorban egy helyen.
Birnami erdő már sehova se megy,
kopasz fák között átrémlik a hegy.
Hiába várja Dunsinan vára,
hogy felkússzon a lomb az oldalára,
nem mozdul már, csak lopva, vágyva,
tétovázó maci gondol kajára.
De a földúton, harsogó kváddal,
suhancok járnak az erdőn átal.
Maci féltében a sűrűbe búvik,
ott várja meg, hogy mit mond a kuvik.
S várja, hogy jöjjön egy hajléktalan,
Brassóban jó íze s illata van.
Március elseje, múlik a tél,
csupasz fák közt virág illata kél.
Búzaháza, 2025. március 01.
Author: T. Igor Csaba
1946-ban születtem, Marosvásárhelyen. Azonban a család nem sokkal azután Nagyváradra költözött, mivel apám ott kapott munkahelyet. De vissza-visszatértem Marosvásárhelyre, például az egyetem elvégzése céljából. Utána negyvenkét évig mint orvos tevékenykedtem. Bár az írást nagyjából negyven évig szüneteltettem, a végén annyi élmény és a betegek által elmesélt történet gyűlt össze, hogy bűn lett volna legalább az érdekesebbeket meg nem írni. Választottam (készítettem) a nevemből egy anagrammát (az ékezetek lehagyásával) és mivel a kétféle foglalkozást nem akartam összekeverni, azóta is T. Igor Csaba néven írok. Pedig azóta különböző és főleg nem tőlem függő okok miatt a nyugdíjaztatást választottam a kollégák mérsékelt örömére és a páciensek bizonyos ideig tartó bánatára. Azóta jól megszoktam az írói nevemet. És megint a szülővárosomban élek.
Egy válasz
„Maci féltében a sűrűbe búvik,
ott várja meg, hogy mit mond a kuvik.”
Ez nagyon aranyos.
Szeretettel: Rita