Víz tükrén hintázik a fény

Víz tükrén hintázik a fény,

apró csillámok ringatóznak itt, meg ott.

Úgy lebegnek, mint egy álom,

amit valaki még csak félig álmodott.

 

Nyomuk arany foltokat ejt,

ahogy megkapaszkodnak a házak falán,

s araszonként lopakodva

kúsznak fel a balkon sarkig tárt ajtaján.

 

Útjuk hirtelen gondolat,

előre semmiképp meg nem tervezett:

megneszelték, hogy a tavasz

udvartartásával épp berendezkedett.

 

Nagyobb úr volt a tél annál,

mint aki röpke búcsú nélkül eloson.

Gyengédnek szánt méltósággal

megölelték egymást, mint rég látott rokont.

 

A tél engedett. Hagyta, hogy

a víz csordogáljon lágy hullámaival,

sejtve, hogy hű szolgája, a fagy

éles fogacskáival néha még belemar.

 

A tavasz illattára

nyújtózik kiteregetett zöld szövetén,

színes festékeket szóró

tündérek ülnek rojtos felhői peremén.

 

Páratlan csodát rejt a még

rügyekben megbújó szépséges sejtelem.

A várakozás maga az:

szépségbe faragott, megszentelt türelem.

 

Víz tükrén hintázik a fény…

A tavasz kezében annak árnyképe csak,

s talán egyszer csak elillan,

mint minden, legszebbnek álmodott pillanat.

Képíró Angéla
Author: Képíró Angéla

Mátészalkán születtem 1978-ban, általános iskolai és gimnáziumi tanulmányaimat szülővárosomban végeztem. A Debreceni Egyetemen szereztem jogi diplomát. Szüleim szerettették meg velem az irodalmat és a zenét. Az írás régóta fontos része az életemnek, így nagy öröm számomra, hogy az Irodalmi Rádiónál publikálásra is kaptam már lehetőséget.

0
Megosztás
Megosztás

3 Responses

  1. „Páratlan csodát rejt a még
    rügyekben megbújó szépséges sejtelem.
    A várakozás maga az:
    szépségbe faragott, megszentelt türelem.”

    A várakozásnak, vágyakozásnak is megvan a maga szépsége.

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Fiam!

  Minden évben egyre több és egyre jobb vagy, Szüleid minden napját bearanyoztad. Eztán is légy örömünk, támaszunk nekünk, Kérlek még ne engedd el remegő

Teljes bejegyzés »

Hahota

Reggeli pirkadatban, Hajnali pillanatban, Felkelő, aranyló napban, Álmosságban, madárdalban; Kerti terasz az otthona Egy madárnak, színe barna. A csendet megtöri énekkel; Emberi szív szárnyra kel.

Teljes bejegyzés »

Finomhangolás

A testünk egy tökéletes szerkezet. Minden mindennel összefügg, és az egészet a Teremtő így állította össze, hogy jól működjön. Aztán az évek alatt kopnak az

Teljes bejegyzés »

Kirakós

Porszemek szállnak. A szűrt fényben csillognak, mint parányi bolygók. Egy titkos univerzum, ahol pókhálókba akadnak az égitestek. Hintáznak, remegnek, megállnak. A gerendáknak régi illata van.

Teljes bejegyzés »

Nyár utolsó napja.

Nyár utolsó napja.   Ballagók a napsütésben. Tikkasztó még mindig érzem.   A szél már utazókat hozz elém. Megannyi levelet,tarkábnál tarkábbat.   Kukorica, nyárfa és

Teljes bejegyzés »

Magyar vagyok

Edit Szabó : Magyar vagyok Magyar ember vagyok, magyarnak születtem, nem kérem senki bocsánatát érette, az édes szüleim magyarnak neveltek, óriási kincsként engem úgy szerettek

Teljes bejegyzés »