Nem fénylő tavasz még ez, de már nem is tél,
a kis konyhákra félhomály borul,
márciust ír a naptár, így mégis másként
száll a liszt és másként a porcukor.
A ritkábban használt porcelántálkákra
sok gesztenyepürécsík települ,
az ölükbe hulló kövér mazsolákra
édeskés tejszínhabsapka kerül.
A lustán kinyújtózó gondolatokba
belekotyog sok kis kávéfőző,
rájuk vár egy sor kicsi csésze, van ahol
egy csésze, és van, ahol meg kettő.
Lakkozott komód nyikorgó fiókjából
előkerül sok szép régi holmi.
Az asztalon csipkeabrosz és sütemény –
a hatlapos – az a régimódi.
Máshol villan az olvasólámpa fénye,
a sötét szoba új életre kel,
kárpitozott fotel rugója a fénybe
hamiskás hangján beleénekel.
Telik az idő és egyre csak peregnek
nyomdafesték illatú könyvlapok,
de az este kezdi úgy lajstromba venni
a vasárnapot, mint egy tegnapot…
Egy kád fölött fürdősó porzik, amit egy
furfangos vegyész összeállított,
a forró víz gőzébe belevegyülnek
levendula és jázmin illatok.
Az éj végül a délutánra borítja
a mélykék színű bársonytakarót,
nyugtázza, hogy hűvös nyugalmával ahhoz
csak hozzáadott, és semmit el nem lopott.
Author: Képíró Angéla
Mátészalkán születtem 1978-ban, általános iskolai és gimnáziumi tanulmányaimat szülővárosomban végeztem. A Debreceni Egyetemen szereztem jogi diplomát. Szüleim szerettették meg velem az irodalmat és a zenét. Az írás régóta fontos része az életemnek, így nagy öröm számomra, hogy az Irodalmi Rádiónál publikálásra is kaptam már lehetőséget.
3 Responses
Kedves, kellemes, szép soraid tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita
Köszönöm szépen Rita!
További kellemes vasárnap délutánt kívánok!
Üdvözlettel:
Angéla
Szívesen. Itt a tavasz, talán szép lesz és örömet szerez mindannyiunknak.
Szeretettel: Rita