Sűrű nyári este
Illatod a levegőt nyomja,
Éve, hogy utószor láttalak,
És mégis ott pihen orromban!
Hiába. Túl soká vártalak.
Felragyogsz, mint éji lidérc,
Az ágyam alól kúszol elő,
Kérdéseimtől mindig kitérsz!
Csókra csábít a bűnbeeső…
Sértett, kedves szíved rám nevet,
Elhiszem ajkad hazug szavát,
És tudom, nem csak testem szeret,
Áttörted lelkem vaskos falát.
A bolondját járatom veled,
Azt hiszed, nem kellesz, csak játszom.
Szám éjjel titkon súgja neved,
S mégsem vagy más, csak tündér, álom.
Hát más karjába vetem magam,
Vad, részeg, bódult kábulatban,
Ő fürösztene tejben, vajban,
Lángoló, gyönyör ámulatban!
Hozzá bújva ölelném, fogna.
Vele tán végre boldog vagyok.
Valami mégis, mintha nyomna,
Rajta érzem balzsamos szagod.
Szabó Kira
Author: Szabó Kira
Szabó Kira vagyok, 2003-ban születtem. Jelenleg klasszikus zenei és művészetközvetítési felsőoktatási intézményekben tanulok. A zene mellett már kiskorom óta foglalkoztatnak a vallások-hitek, a történelem és az irodalom. Versírással általános iskola alsó tagozatában kezdtem foglalkozni, azóta főleg érzelmekkel, társadalmi vagy spirituális témákkal kapcsolatban alkotok. Ezek mellett történelmi fantasy regények írásába kezdtem.
2 Responses
„Valami mégis, mintha nyomna,
Rajta érzem balzsamos szagod.”
Remek és fájdalmas sorok. Nagyon kifejezőek.
Szeretettel: Rita
Köszönöm!