Ébresztőórám cirógat lágyan, pattanjak ki, szedjem a lábam! Senkit nem érdekel az én álmom, egy démonnal az ágy alatt játszom.   Tükörbe nézek: riadt arcom...

Tűz a nyári nap, forrósodik hangulat, nyári ég alatt.   Lesz-e eső, jó tevő! Vagy elszárad a mező?   Forró szerelem, engem is hív, kedvesen....

Este hazafelé sétáltam, néztem a holdat, elméláztam. Hogy lehet szeretni, hogy fogom kezelni? Félig nem lehet, már próbáltam!   Ez volt velem a baj régebben?...

Maradj velem míg megírom a cetlim, hogy megértsd azt, nekem nincs semmim. Egy cetlire írom le minden bánatom, elolvasni nem fogod, azt várhatod!   Maradj...

A mező végén csak a tengerpart várt, nem találtam meg, aki eddig ott állt. Őt, hogy is találhattam volna meg, ha a gondolkodásom néha gyermeteg!...

Mikor megismertelek, fakó voltál, azt hittem eltűnsz, kérlek el ne bújjál! Szeretném ha újra, mindenkire ragyognál, csak mond mi kell, hogy újra daloljál!   Elképzeltem...

Mit fogok ebbe majd leírni? Tarts velem, szerintem megéri. Nem biztos, hogy szomorú lesz a vége, mert azt hiszem, nagy játékos az élet.   Végrendeletbe...

Élem az életem, mert így jó nekem, mostantól, bevetem minden cselem. Nem azért, mert ez törvényszerű, hanem azért mert nekem ez egyértelmű.   Nem adom...

Hogyan is kezdhetném, Anélkül hogy felfedném, Piciny, csodás lakóhelyem, Nekem te vagy, az egyetlenem!   Megfordult itt egy-két nagy magyar, Leírok párat, így nem lesz...

Melletted vajon milyen lehet az élet? Talán semmitől sem kéne, hogy féljek? Rám találna veled, újra a lelki béke? És minden rossznak eljönne a vége?...