-
Buglyó Juliánna
Írások
Egy kezdő kisiskolás tévelygése
Boldog elégedettséggel ültem a kanapén, még valami kekszfélét is majszolgattam. Közben mesefilm sorozatot néztem a tévében. Az sem zavart, hogy a napocska csak néha pislantott...
Egymás közt
Amikor a tekintetünk összeér, a pillanat a lelkünkig is betér. Bennünk a hangos szó mindig beakad. Mit is mondhat az, ki szólni sem tudhat?...
Monológ a munkámhoz
Hozzád szólok te vén Különc, ki éveken át napról, napra kíméletlenül hajszoltál! Hallgass meg most, mielőtt elhagylak, szaladgáltam már úgyis sokat miattad. Ha belegondolok te...
Telnek a napok
Forró nyári napra, jön az alkonyat. Szívünkben a parázs örökre megmarad. Szárnyalunk a széllel a ringatózó vízen. Álmodunk szó nélkül, szemünk egymásnak üzen. ...
Letisztul a gond
Volt benne minden, félelem, magány, gyötrelem, remény, várakozás, igen kevés éden. Szürke tél, vágyódás kemény. Telt az idő, hajtottam a napokat, csak azt vettem...
Készülődöm!?
Hihetetlen, de lejárt az idő. Mondogatják körülöttem a szót, mely igaz, fájdalmasan élő. Letelt, elmúlt? Talán rövid volt. Utoljára teszem, amit szoktam. Most már...
Az élet színpadán
Az élet színpadán táncol, akinek a nótáját húzzák. Forgó széllel az száguld, ki alatt kemény a talaj. Kinek ezekből nem jutott, süpped a reménytelenségbe....
Genetika a tengerparton
A nyár teljes erejével tombolt. Aki tehette a tengerpartra menekült. A víz lassan mosogatta a parti köveket, nem akarta felborzolni a pihenők lelkét. Valaki azonban...