Igen. Erre mondják, hogy nincs felejtés. Csak egy „megfelelő” élményre van szükség, történetre, hívószóra
és előbukkannak az eltűntnek gondolt történetek. Emberek között járva és a természetet csodálva felébrednek az alvó emlékek.

Szeretettel,
Miklós

Kedves Rita!

Nagy öröm, hogy így látod. Köszönöm az ötletet, javaslatot.
Egyben szomorú, hogy milyen sokan, – lásd itt rögtön már két család – járta meg az élet hepehupás útját.
Békés, örömteli hétvégét kívánok és köszönöm az írásodat.

Szeretettel,
Miklós

Sajnos így igaz! Ismertem Újpesten és a belvárosban is egy-egy cipőpucoló embert.
Róla mintáztam a történetet, melynek egy részét tőle hallottam, úgy negyven éve
és szinte el is felejtődött, amikor tegnap délután egy nagyon nehezen járó, többször
leülő emberrel találkoztam a Fény utcai piacon.
Ez hozta felszínre az emléket, amit rögtön megírtam. Valódi világ volt,
gonoszokkal, jókkal keveredett, kiszámíthatatlan élet. És szerelem.
Szeretettel,
Miklós

Bizony, bizony, egy szép napon… hosszú a húsz év valóban. De szép.
Bálint értékes felnőtté nőtt, és úgy gondolom, ebben benne van a mi kirándulásaink minden perce.
Örülök, és köszönöm, hogy érted.
Szeretettel,
Miklós

Köszönöm a véleményed. Öröm, hogy itt jártál Húsvét idején.
Szépeket, békességet Neked is! Szeretettel,
Miklós

Köszönöm a csodás hangú énekes nevében is!
Szeretettel,
Miklós

Örülök, hogy meghallgattad az étterem zenélő eszközeit! Kutyu még kint várakozik. Legközelebb beengedem. 🙂
Szeretettel,
Miklós

Kedves Angéla!
Örülök, hogy meglátogattál! Szépeket, szia.
Üdvözlettel,
Miklós

Köszönöm! Örülök, hogy meglátogattál és írtál.
Szeretettel,
Miklós

Remek írás! Gratulálok!
Üdvözlettel,
Miklós