Kedves Gábor, örülök, hogy találkoztunk és beszélhettünk pár szót. Remek nap volt. Ma már lepihenek.
Hajnal van. 🙂 Remélem hamarosan találkozunk! Jó éjt kívánok;
Miklós
Mondhatom, az én szüleimnél is, – épp most olvastad, köszönöm, – édesanyámtól így búcsúztunk el. – Mondanám. Mert az előtte lévő hónapok, csaknem évek mind erről szóltak. Egy ideig kerülgethetőek az elköszönés lehetőségei, míg az útra induló megszólal. Könnyűnek tűnhet, de ez a legnehezebb. Ugye vagyok még, ugye leszek még itt veletek… Mert, – ha fáj is, – lenni jó! Olyan embernek való. Szomorú, amikor mindketten tudjuk, közeledik a „Fény,” mégsem okoz még örömet. Gyökössy Bandi bácsi mondta egyszer, egy családsegítő heteink után, hogy nem is hisszük, milyen nehéz meghalni! Másutt pedig legyen Neki könnyű a föld – szavakkal szeretnénk kísérni kedveseink induló égi útját. Nincs rá recept. Ott, akkor, csak az Utazó tudja, mi lesz.
Bandi bácsi is, barátaink is úgy éltek, hogy ne kelljen nagyon összecsomagolni, ha eljön az idő.
Addig viszont az élet él és élni akar bennünk is, hát keljünk fel, dobjuk le a terhelt hátizsákot és örömmel éljük meg a mát! Sőt! A holnapot is!
Ehhez kívánom az alkotói jókedvet, derűt!
Gyógyulást, értékes időt, egészséget kívánok, mert az hozza el a jókedvet. Jókedvet kívánok, mert az ő barátja az egészség. Ha a két testvér Veled van, már csak Tőled függ a boldogságod. Tegyél érte eleget! És megérkezik a szeretet. BUÉK 2025! 🥰🙏
Szeretettel,
Miklós
…Így igaz, és teljességében megtörtént eset. Egyszerű eszközeimmel igyekeztem hűen megrajzolni az eseményeket, minnél kevesebb csúf szóval. Szomorú és ember-határ szintű élet részesei ezek az emberek. Úgy gondolom, sok félreértés is így kezdődik, csak nem kábszerrel, eltulajdonítással ér véget. Szívesen megosztom (tízből 9 alkalommal) a színesebb, kedvesebb vágyakat tartalmazó gondolatokat is, mégis nem fordulok el, ha egy ilyen konkrét esemény érkezik a látókörömbe. Ez is az életek része, ettől mások. És, hogy miért jutottak el idáig jószándékú, szegény emberek, az már egy regény, amit éppen írok.
Remélem megérted, hogy ha ez lézetik, szabad/lehet róla írni. Tán még fontos is.
Köszönöm az észrevételed. Örülök, hogy olvasol nálam is. Ajánlom a „Szökés a felhők fölé” írásom, írásaim.
Békességet, elfogadást kívánva szeretettel:
Köszönöm, hogy írtál!
Öröm, valóban, szinte csoda, hogy idáig nagyobb hazai drámák nélkül eljutottunk élve és még létezik a Földön ember, állat, növény: élet.
Még jóval a Szenteste előttől naponta tiszta, igaz-kedves emberekről írtam, csatoltam. Többen kérdezték, mit küldök majd az év végén? Lesz-e vidámabb, másféle valóság, nem csupán olyan „templomi”. Egy szintén igaz történetet és egy bohókásnak gondolt, versbe szedett szójátékot tettem fel, melyben igyekszem elkerülni a vélemény-nyilvánítást, hiszen sokak életét ez ábrázolja hűen és ez okoz néha örömet. Rendes, dolgos embereknek is, akik ilyenek is tudnak lenni.
Sajnálom, ha megbántottalak ezzel.
Békés Új Esztendőt kívánok és köszönöm a visszajelzéset!
Köszönöm,
zseniális lett ez is. Bármikor erre jársz, öröm.
Küldök a címedre egyet ma este.
Szépeket,
Miklós
Köszönöm szépen!
Ez a hétvégi jó hír öröm!
Szeretettel,
Miklós
Zseniális! Remek írás! Próbálok gratulálni, de úgy röhögök, hogy folyton félreütöm a betűket. 🙂 🙂 🙂
Kedves Gábor, örülök, hogy találkoztunk és beszélhettünk pár szót. Remek nap volt. Ma már lepihenek.
Hajnal van. 🙂 Remélem hamarosan találkozunk! Jó éjt kívánok;
Miklós
Kedves Rita!
Örülök, hogy itt jártál és köszönöm a véleményed. megtisztelő.
Szeretettel,
Miklós
Kedves Rita,
köszönöm, magam is így gondolom. Olvasgattam az írásaidból. Ott is értést, megértés-keresést találok a lélek és a világ dolgaira.
Szeretettel,
Miklós
Mondhatom, az én szüleimnél is, – épp most olvastad, köszönöm, – édesanyámtól így búcsúztunk el. – Mondanám. Mert az előtte lévő hónapok, csaknem évek mind erről szóltak. Egy ideig kerülgethetőek az elköszönés lehetőségei, míg az útra induló megszólal. Könnyűnek tűnhet, de ez a legnehezebb. Ugye vagyok még, ugye leszek még itt veletek… Mert, – ha fáj is, – lenni jó! Olyan embernek való. Szomorú, amikor mindketten tudjuk, közeledik a „Fény,” mégsem okoz még örömet. Gyökössy Bandi bácsi mondta egyszer, egy családsegítő heteink után, hogy nem is hisszük, milyen nehéz meghalni! Másutt pedig legyen Neki könnyű a föld – szavakkal szeretnénk kísérni kedveseink induló égi útját. Nincs rá recept. Ott, akkor, csak az Utazó tudja, mi lesz.
Bandi bácsi is, barátaink is úgy éltek, hogy ne kelljen nagyon összecsomagolni, ha eljön az idő.
Addig viszont az élet él és élni akar bennünk is, hát keljünk fel, dobjuk le a terhelt hátizsákot és örömmel éljük meg a mát! Sőt! A holnapot is!
Ehhez kívánom az alkotói jókedvet, derűt!
Szeretettel,
Miklós
Gyógyulást, értékes időt, egészséget kívánok, mert az hozza el a jókedvet. Jókedvet kívánok, mert az ő barátja az egészség. Ha a két testvér Veled van, már csak Tőled függ a boldogságod. Tegyél érte eleget! És megérkezik a szeretet. BUÉK 2025! 🥰🙏
Szeretettel,
Miklós
…Így igaz, és teljességében megtörtént eset. Egyszerű eszközeimmel igyekeztem hűen megrajzolni az eseményeket, minnél kevesebb csúf szóval. Szomorú és ember-határ szintű élet részesei ezek az emberek. Úgy gondolom, sok félreértés is így kezdődik, csak nem kábszerrel, eltulajdonítással ér véget. Szívesen megosztom (tízből 9 alkalommal) a színesebb, kedvesebb vágyakat tartalmazó gondolatokat is, mégis nem fordulok el, ha egy ilyen konkrét esemény érkezik a látókörömbe. Ez is az életek része, ettől mások. És, hogy miért jutottak el idáig jószándékú, szegény emberek, az már egy regény, amit éppen írok.
Remélem megérted, hogy ha ez lézetik, szabad/lehet róla írni. Tán még fontos is.
Köszönöm az észrevételed. Örülök, hogy olvasol nálam is. Ajánlom a „Szökés a felhők fölé” írásom, írásaim.
Békességet, elfogadást kívánva szeretettel:
Miklós
Kedves Rita!
Köszönöm, hogy írtál!
Öröm, valóban, szinte csoda, hogy idáig nagyobb hazai drámák nélkül eljutottunk élve és még létezik a Földön ember, állat, növény: élet.
Még jóval a Szenteste előttől naponta tiszta, igaz-kedves emberekről írtam, csatoltam. Többen kérdezték, mit küldök majd az év végén? Lesz-e vidámabb, másféle valóság, nem csupán olyan „templomi”. Egy szintén igaz történetet és egy bohókásnak gondolt, versbe szedett szójátékot tettem fel, melyben igyekszem elkerülni a vélemény-nyilvánítást, hiszen sokak életét ez ábrázolja hűen és ez okoz néha örömet. Rendes, dolgos embereknek is, akik ilyenek is tudnak lenni.
Sajnálom, ha megbántottalak ezzel.
Békés Új Esztendőt kívánok és köszönöm a visszajelzéset!
Szeretettel: Miklós