én sem. mindaddig, míg részese – szemtanúja nem lettem. azóta igyekszem felkészülni rá.
a látott hangok pedig néha némán mutatják az utat.
furcsa, hogy egyes írások inspirálnak, mások pedig felidéznek bennem megélt – átélt dolgokat. ez az írás amolyan „idéző-jelként” hatott rám… Gábor

„Nem a remény, hanem a magány hal meg utoljára.” Gábor

hm. ez is te vagy?

(https://moly.hu/konyvek/clarissa-pinkola-estes-farkasokkal-futo-asszonyokhttps://moly.hu/konyvek/clarissa-pinkola-estes-farkasokkal-futo-asszonyok)

mit is mondhatnék? talán ezt: https://irodalmiradio.hu/2024/12/15/nincs-ami-volt-van-ami-van-lesz-ami-nincs/.
és valóban: a kint és a bent egy ideig egyszerre van kint és bent, majd egy pillanatban egyesülnek, és egy másik létformában élnek tovább. talán…

kedves Rita, köszönöm! örülök, hogy újra hallok felőled/rólad! Gábor

„mert egyik kávé sem olyan, mint a másik

kávé, de mégis, had lehessen ő is olyan, mint egyik – másik

másik kávé itt, itt a Földön: tiszta, jó, és finomságos másik

kávé (ha létezik, s miért ne létezhetne ilyen másik?)

:::) Gábor

igen, valahogy úgy. bár azt, hogy mi is a „végső”, azt soha sem lehet tudni…

kedves Zoé, nos, ahogy „megleveleztük”, én is feltöltöttem az írásod által inspirált saját „grafo-líra” változatomat:

https://irodalmiradio.hu/2026/03/23/kavesokk-2-0/

egyik jobb, mint a másik (szerintem…)

kedves Zoé, e sorok és gondolatok lágy hullámzása láttatja, hogy mit és hogy mond a tenger neked, s mutatja is, mi minden hullámzik csendesen, ringatóan, szelíden benned. jó volt olvasni, látni, hallani és érteni… Gábor

kedves Zoé,
örülök, hogy ezzel az írásoddal jelentkeztél az idei szentendrei „Kultköltészet” -re.
szerintem igazán méltó verset választottál! Gábor