igen, valahogy úgy. bár azt, hogy mi is a „végső”, azt soha sem lehet tudni…

kedves Zoé, nos, ahogy „megleveleztük”, én is feltöltöttem az írásod által inspirált saját „grafo-líra” változatomat:

https://irodalmiradio.hu/2026/03/23/kavesokk-2-0/

egyik jobb, mint a másik (szerintem…)

kedves Zoé, e sorok és gondolatok lágy hullámzása láttatja, hogy mit és hogy mond a tenger neked, s mutatja is, mi minden hullámzik csendesen, ringatóan, szelíden benned. jó volt olvasni, látni, hallani és érteni… Gábor

kedves Zoé,
örülök, hogy ezzel az írásoddal jelentkeztél az idei szentendrei „Kultköltészet” -re.
szerintem igazán méltó verset választottál! Gábor

ezt az írásomat a Művész.Ma Magazin: Forró vágyak 2026. e-Book antológia -ban (forro_vagyak_2026.pdf), publikáltam, és a szerkesztők Különdíjjal honorálták (Facebook )

✅

csak érezni úgy,
a csendet,
ahogyan kevesen…

csak kedvesen, úgy,
csendben,
ahogyan kevesen…

a válaszod értelmezése közben megintcsak arra jöttem rá: hány féle réteget rejthet az író számára is, az olvasó számára is egy-egy írás…

igen, igazad van, most már értem: az, aki járt már „kint”, de visszafordult, és visszajött, érzékenyebb lehet a tudatállapotok különbözőségeire, azok felismerésére, egymásbafonódásaira. ami másnak csak tudatalatti sejtés, ráérzés, sejtelem, az számára valós, átélt – túlélt tapasztalat, egyfajta emlék…

kedves Zoé: köszönöm!

én is…