ezt az írásomat a Művész.Ma Magazin: Forró vágyak 2026. e-Book antológia -ban (forro_vagyak_2026.pdf), publikáltam, és a szerkesztők Különdíjjal honorálták (Facebook )

✅

csak érezni úgy,
a csendet,
ahogyan kevesen…

csak kedvesen, úgy,
csendben,
ahogyan kevesen…

a válaszod értelmezése közben megintcsak arra jöttem rá: hány féle réteget rejthet az író számára is, az olvasó számára is egy-egy írás…

igen, igazad van, most már értem: az, aki járt már „kint”, de visszafordult, és visszajött, érzékenyebb lehet a tudatállapotok különbözőségeire, azok felismerésére, egymásbafonódásaira. ami másnak csak tudatalatti sejtés, ráérzés, sejtelem, az számára valós, átélt – túlélt tapasztalat, egyfajta emlék…

kedves Zoé: köszönöm!

én is…

az élet is csak egy nagy Puzzle: milliárdnyi darabka, elemi elemek ide-oda rakva, s lehet találgatni, hogy ki, mi hova való, ki, mi mire való. és mire „a gép forog, az alkotó pihen”, értelmet nyer a régi, bölcs válasz is:

„Latiatuc feleym ʒumtuchel mic vogmuc. ýſa pur eſ chomuv uogmuc. ”
(Látjátuk feleim szümtükhel, mik vogymuk: isȧ, por ës homou vogymuk”)…

nagyon erős szavak, nagyon mély érzések.

„az emlékeim én vagyok, az emlékeim élnek,
mert azok a részeim, hogy is felednélek?”

Gábor

kedves Rita, köszönöm. közel kortársakként talán nem csoda, ha úgy érzed, ez az érzés is közös lehet…

kedves Zoé, köszönöm!

csak úgy, magától született ez az írás. nem az „elődjéről” (https://www.youtube.com/watch?v=bgFiVLJ8gT0), hanem valami egészen másról szól, mégis, van bennük némi közös. ha más nem, hát a dal első sora: „láss, ne csak nézz!”, igaz fordított szó-sorrendben…