Juhász Anikó: És indulunk az égi házba… Naponta látjuk, emberek halnak, és madarak némulnak ágak tövén, bennük a csönd sem szikrázva fut már, a hajnal...

Juhász Anikó: A városunk, Budapest… A városunk, Budapest könnyű, mint a lég, tornyain a múlt idő a felhőkre lép, üvegszálas házakon fémtető a Nap, és...

Juhász Anikó: A hársfa Madonnája és a bakelitlemez A lányom szeméből feltekint rám az anyám is. S mintha kagylókból ömölne ki, felém hullámzik és mégis...

Juhász Anikó: Játék és Pompeji Zöld békaemberek a bunkerek, s úgy úsznak a mozdulatlan tájban, mint levelek a repedt vízsugárban, maguk alá húzva a testesebb...

Juhász Anikó: Az állomás és a fehér ruhát is látó Budapest Az állomásra mentem eléd. Előbb az illatod emeltem le, aztán téged is, s hosszan...