A szoba falai fehérek voltak, vagy legalábbis annak tűntek. Az elérhetetlenül magasan kivágott kis ablakon beszivárgó csekély fényben nehéz volt eldönteni, valóban fehér falak övezik...

Egy véres ing, egy levél, egy bitóról levett kötél, papírra vetett utolsó ima, egy alig megrágott pipa…   Vajon mit érzett a szív? Vajon mennyire...

Az idő végtelen tengerén, feltűnt egy vitorla: vászon, remény, s a hajótörött árboc-csonkba kapaszkodva, csak erre várt, hullámokkal viaskodva… …egykoron magányom sós ízű tengerén, hánykolódtam...

Giuseppe csak ül. Ül, nézi a vizet, élvezi, ahogy bárka ringatózik a vízen. Nem durván, nem nagy kilengésekkel, csak úgy kedvesen, ahogy a várakozó halászbárkák...

Ahogy a csepp csobban, és a csend szétrobban, mert lehull a vízatom, és koppan a talapzaton, úgy jajdul fel a tudat, mikor fájón rámutat, hogy...

Lucskos avarban járda se látszik, egy lány áll zavartan, látom, hogy fázik. Arany haja csillan a fényben, ideje mennem, nem szabad néznem. Zsíros iszapban, kiskutya...