Hmm…
Kedves Zoé, szépek a költői képek – ebben a „boldogsághormon szimfónia” kifejezésben valósággal megfürödtem, lubickoltam ! És a mondanivaló is nagyon tetszik ! 🙂
Elolvasom még párszor…

Kedves Imre, nagyon jó ez a haiku, örülök, hogy rátaláltam ! 🙂˜

Kedves Zoé, nagyon örülök, hogy neked is tetszik és, hogy megnevettetett ! 🙂
Hamarosan hozok még eszperentét, mivel épp tegnap írtam egyet…
Az már sokkal rövidebb, de van annyira tartalmas, hogy azt se hagyjam elkallódni.
Üdv : Erzsébet.
🙂

Hm…és íme, itt a „testvérvers”…
Mit is mondhatnék ? Inkább az első, Zita, inkább az első, mert az ember társas lény…bár, elismerem, nem mindegy, ki és mi az a társ ! Mind a kettő nagyon jól van megírva. Üdv !

Kedves Zita, visszatértem, még egyszer elolvastam a verset. Megéltem én is ilyen létállapotot. Benne van minden, egy szóval sem több, egy szóval sem kevesebb. Nagyon emberi.