Csak egymagamban leültem reggel, csendet harapva; mint ahogy hajdan, álmos szemekkel vártam a hangra.   Kongó szívemmel lebegve szinte vonz még az álom; árnya sem...

Aludj. E szép hegyek között az álom úgyse vár ma rád, de maskarába öltözött, s a csúf manókkal összeállt.   Ne bánd. Varázsa jó barát,...

Csak forgolódom. Imamalomként kavarog itt bent gondolat, álom, kába öröklét, széthasadó rend.   Íme, új hajnal láza szisszen rám – vergődöm a szót; pőre indulattal...

Ma számban ősi, fémes íz szorong, boszorka csöndbe fúl az öntudat, lerázhatatlan izzadó marok motozza testem, álmom elszakadt, nem ébredek, aludni sem tudok, hiába lesve,...

Elüldögélek itt a csöndben, körülcsapongnak égi árnyak, alig mocorgok álmos ébren, e furcsa este erre szállnak.   Beburkolódzom illatukba, a félhomály akár a bársony, a...

Jó lenne hinni már: hogy messze elveszve karma vár.   Hitt csodák és szentek: gyertyaláng kívánság fátyla leng.   Ám a hit majd megint megtalál,...

Zsongjatok szép szavak – csend csacsog, ballagok hallgatag.   Zsibbadó bódulat – halandó hetyke szó fogva tart.   Bármi bánt, bús szárnyam meglobban –  ...

Egy-egy hang cseng belül – apró halk bronzharang, megzendül.   Mormolom, csepp dallam – monoton hajnalom elpattan.   Dúdolom, csend lebben utána –   bús...

Muszáj komédiáznom önmagammal, ha szinte kényszerít egy ős erő, bolond spirálkörökre egyre sarkall valódi maskarám, a szenvedő.   Mohó, elégedetlen ösztön áltat, reális értelem hiába...

Jambusaim bús bódulatával ringatom álomnyárba magam; messzimocorgó vágya vigasztal – szürcsölöm ízét ájtatosan.   Fogvacogó köd jégpizsamáját ölti magára márciusom; csalfa csodával szittya kavalkád kedvem...