Egy-egy hang cseng belül – apró halk bronzharang, megzendül.   Mormolom, csepp dallam – monoton hajnalom elpattan.   Dúdolom, csend lebben utána –   bús...

Muszáj komédiáznom önmagammal, ha szinte kényszerít egy ős erő, bolond spirálkörökre egyre sarkall valódi maskarám, a szenvedő.   Mohó, elégedetlen ösztön áltat, reális értelem hiába...

Jambusaim bús bódulatával ringatom álomnyárba magam; messzimocorgó vágya vigasztal – szürcsölöm ízét ájtatosan.   Fogvacogó köd jégpizsamáját ölti magára márciusom; csalfa csodával szittya kavalkád kedvem...

Nukleon vagyok. Proton, neutron. Csepp anyagcsomó a végtelenben. Lám, parányi fénybe burkolódzom, hadd maradjak árva, észrevétlen.   Nyughatatlan ős erők sodornak vágyak, álmok, ösztönök terében;...

Kisiskolás korom óta, amióta csak megtanítottak a betűvetésre, próbálkoztam versírással – mint szinte mindenki más. Én azonban mindig is azt éreztem, hogy számomra ez nem...