Tejszínhab torta Tótágas Tirol, marcipán ízű szikrázó hegyek, hófehér házak mályvacukorból, sárga autóbusz narancsgerezdek.   Áfonya tiszta édes jégcsapok csillogó csöndjét dúdolja a tél, snapsztól...

Köd sziszeg és gomolyog ma a fákon, az égen, a szívben, elfogy a csalfa idő, fád ketyegése megáll; reggel elindul a nap, soha sincs pihenés...

Elmúlik minden. Élet, álom. Elmúlunk mi is, mint a Nyár. Ősökké válva szellemszárnyon porlepte árnyak füstje száll.   Emlékeimben kotorászom. Minden ismerős – vagy mégse?...

Attila nézd, e rőt lepel Arra illő, kit ünnepel hazánk, s a szánk.   Viseld, akár csak én e kínt: tömjénfüst fátylat már megint –...

  Hűs tenyerével a szél kitakarja a fűből a szöcskét, szisszen a nyár parazsán megszületett buja láng, várom a pásztor alakban előcsoszogó öregembert, reszketeg ajka...

Én, a Csendre újra rátaláltam, Te Bíbor, és egy ablak így kinyílt, Ő reám köszönt e változásban, Mi önmagunk vagyunk ezért megint, s Ti, varázsszavak,...

Én valódi érthetőt akarva, Te végtelen, veled kacérkodék; Ő hiába nem figyel szavamra, Mi összetartozunk, s ez épp elég; Ti, druszák, e dal közétek állna...

Ködfrizurát hord az erdő, a zúzmarát csönd lengi át, messze zengő.   Fagy csordogál a gallyakon, sóvár opál álomoltár, fakó ikon.   A fájdalom ezüst...

Potyognak findzsányi pelyhek, hűsük az orromig ér, didereg százkarú felleg – búcsúzik talán a tél.   Messze száll a könnyes ősz már, hóbundában billegek, körbebűvöl...

Puha hó pihe paskol, mocorog libegő csend, pici hűs muzsikákból zizegő zeneszó leng.   Fura fátyola formáz csupa csipkevirágot, susogó suta körtánc nevetősre varázsolt.  ...