Lelkem már csak Tied. Összezár sok sóvár évtized.   Dajkálom – megremeg. Ha álom, hadd szálljon réveteg.   Szerelem, csók, talány, kábulat –   végtelen...

Csak üldögélünk, kettesben, csendben, időtlen este. Szitál felettünk tétova versem, álmom keresve.   Magamba zárok ihletet, órát, illatot ízet. Lomha zsarátnok, távoli ábránd lassan elenged....

Már mosolyogni se tudsz, kicsikém. Nem, ne tagadd, hiszen úgyse lehet. Ejtsd kezed – így! – tenyerembe puhán. Árva tekinteted el ne takard.   Ampelos...

Az éj, ha rám borul, ha fáj a csacska szó tudom, szegény imám sovány vigasz ma még, e furcsa könny magánya néha csillogó, s a...

Belső zeném, a hallgatás harangja szól, oly tiszta, mint a kábulat, ha átkarol; mesél a Csend – nyugalmam árnya andalít: időm taván magányom őrzi titkait....

Metrumkeresztre felfeszítve vibrál e Golgotát bejárt szerelmem árnya, varázsszavakba öltözötten immár, csilingelő dal ősi ritmusára talán feloldoz álom, égi szempár, eretnek énem árva csillogása –...

Rózsafüzérként mormolom egyre kába imádság verseimet. Daktilus-álmom szent ütemére angyali arc ring, mint feszület.   Szívdobogáson ritmusa titkát újra meg újra felfedezem. Fénye igéző tünde...

Feloldódtam kedves, benned, mint a nehéz méz a borban – kábulatban így szerethet egész lelkem egyre jobban.   Áldott méreg gyöngye lángol, szememben szőke fény...

Éhezem egyre, magányra, csendre, suttogva, esdve, még szerelemre.   Megőriztél emlékeket – mára, mondd, mi maradt? Villámfénynél jéggé dermedt éteri pillanat.   Eltemettem bánatomat, mégis...

Elmúlt a láz, elszállt a nyár, emléked kószál, kedvesem; őszi ködben szétfoszlottál, mosolyod hiába keresem.   Bajszom most oly furcsán kókad: boldog talán, mert szomorú;...