Az éj, ha rám borul, ha fáj a csacska szó tudom, szegény imám sovány vigasz ma még, e furcsa könny magánya néha csillogó, s a...

Belső zeném, a hallgatás harangja szól, oly tiszta, mint a kábulat, ha átkarol; mesél a Csend – nyugalmam árnya andalít: időm taván magányom őrzi titkait....

Metrumkeresztre felfeszítve vibrál e Golgotát bejárt szerelmem árnya, varázsszavakba öltözötten immár, csilingelő dal ősi ritmusára talán feloldoz álom, égi szempár, eretnek énem árva csillogása –...

Rózsafüzérként mormolom egyre kába imádság verseimet. Daktilus-álmom szent ütemére angyali arc ring, mint feszület.   Szívdobogáson ritmusa titkát újra meg újra felfedezem. Fénye igéző tünde...

Feloldódtam kedves, benned, mint a nehéz méz a borban – kábulatban így szerethet egész lelkem egyre jobban.   Áldott méreg gyöngye lángol, szememben szőke fény...

Éhezem egyre, magányra, csendre, suttogva, esdve, még szerelemre.   Megőriztél emlékeket – mára, mondd, mi maradt? Villámfénynél jéggé dermedt éteri pillanat.   Eltemettem bánatomat, mégis...

Elmúlt a láz, elszállt a nyár, emléked kószál, kedvesem; őszi ködben szétfoszlottál, mosolyod hiába keresem.   Bajszom most oly furcsán kókad: boldog talán, mert szomorú;...

Csak egymagamban leültem reggel, csendet harapva; mint ahogy hajdan, álmos szemekkel vártam a hangra.   Kongó szívemmel lebegve szinte vonz még az álom; árnya sem...

Aludj. E szép hegyek között az álom úgyse vár ma rád, de maskarába öltözött, s a csúf manókkal összeállt.   Ne bánd. Varázsa jó barát,...

Csak forgolódom. Imamalomként kavarog itt bent gondolat, álom, kába öröklét, széthasadó rend.   Íme, új hajnal láza szisszen rám – vergődöm a szót; pőre indulattal...