Rózsa Iván: Apukák és anyukák Szerte a világban, mondhatni szinte mindenhol, az apukák és anyukák túlnyomó része rendes: dolgozik a munkahelyén és otthon, gyermekeket nevel...

Rózsa Iván: A kis-nagy herceg Valahol, valamikor, kies vidéken, egyszer én is voltam kisfiú… Jól éreztem magam, mint aranyszőke sörényű kis herceg. Most másképp érzem...

Rózsa Iván: Mennybéli klub A Mennyország olyan klub; Ahová nem akárki jut. Csak az, aki erre érdemes; Isten válogat, ki neki érdekes! Budakalász, 2026. október...

Rózsa Iván: Végtelen kezdet Az ómega az alfa: Ez a világ bizony csalfa. A vég lesz a kezdet: A végtelen emlékezet. Budakalász, 2026. október 16....

Rózsa Iván: Szeretetáradat Végül is rosszakarónk, irigyeink, kárörvendőink „győztek”; „Sátán elérte a célját”: már nem szeretjük egymást! Nem szeretjük, hanem egyenesen imádjuk a másikunkat; jobban,...

Rózsa Iván: Egy magyar ifjú Nyugaton Izgatottan bontogattam a borítékot. A levél az AIESEC-től, a Közgazdászhallgatók Nemzetközi Szervezetétől jött. És óriási öröm ért: elcseréltek 2+1...

Rózsa Iván: Szer Csak egyszer élünk és halunk, vagy legalábbis végtelenszer? Ha nem vagy szelíd, légy inkább gonosz, a legrosszabb a langyos középszer! Más szenvedése...

Rózsa Iván: Mégis… (öt haiku) élünk, elmúlunk, sokat szenvedünk végül – mégis remélünk kövekhez hullt mag, mégis nőtt itt is virág – élet csodája ezerszer...

Rózsa Iván: Vonatról őzikék Régi-új szokás szerint fél órát késett vonatunk; Közben idő gyorsan telt, ablakon ki-kibámultunk. Te balra pillantottál, s láttál őzikét, magányosat; Én...

Rózsa Iván: Pedig… A csúnyák általában irigyek a szépekre; A félig sem selejtek pedig a készekre; A buták többnyire utálják az okosokat: Pedig tanulhatnának tőlük...