Nagyon kedves, szerethető kis történetet hoztál. Könnyed volt és vidám. Engem is féltettek a szüleim, de nem lehetett, mert a rengeteg fát, ami a kertben, vagy a szomszédban volt, megmásztam, a kerítésen közlekedtem, a fiukkal fociztam, télen pedig szánkóztam. Nem volt játszótér, pontosabban minden az volt. A pince tetejéről ugráltam esőernyővel, a háztetőről jöttem le a diófa oda érő ágát megragadva, majd a vízelvezető árokba ugrottam le, így aztán a tornaóra nem volt kihívás számomra, hanem élvezet. Úgy ugrottam egyik bordásfalról a másikra, mint a majom a fán, és nem okozott gondot a kötélmászás sem, amit a városi lányok csak szájtátva néztek. A gyereket/gyerekeket nem lehetett mindentől megóvni. Időnként leszakadt egy-egy ág, akkor karcolások, ütések értek, de ezek a sebek begyógyultak, mindenféle kence nélkül is. Nekünk megengedték, hogy szedjünk cseresznyét, volt, hogy még segítettünk is, mert sokan bevitték azt a piacra eladni.
Visszavittél a gyermek koromba ezzel a szerethető, vidám, kedves történettel, melyet örömmel olvastam.
„E sötét országnak az ura lehetett ő
oldalán a bűnös lelkek, szemben vele a Teremtő.
De próbálkozzon akárhogyis, akárkivel,
Az Isten felett sosem győzhet Lucifer!”
Nincs mit köszönnöd. Mindig örömmel olvaslak. Azért tudod nem bántam volna, ha legalább az idős éveim egy kicsit nyugodtabbak, de hát ez van. Most is van minek örülnöm és az öröm se hullik az ölünkbe, azt is meg kell keresni, egy látogatásban, egy köszöntésben, egy kedves szóban, mondatban, a felkelő napban, a nyiló virágokban, egy jóízű kávéban, mindenben, magában az életben.
„Lesz, ki megfogja a kezed, ha elesel,
jóbarát, ki felemel és nem fordul el.
A szeretet, béke nem elveszett álmok,
elrejtőznek, de tudd: érdemes kivárnod.”
Így igaz. Optimista, szép soraid tetszéssel olvastam. Igen, mindig lesz valaki, tán olyan, akiről nem gondolnád, akire nem is számítanál, de lesz.
Kedves Tonió!
Nagyon kedves, szerethető kis történetet hoztál. Könnyed volt és vidám. Engem is féltettek a szüleim, de nem lehetett, mert a rengeteg fát, ami a kertben, vagy a szomszédban volt, megmásztam, a kerítésen közlekedtem, a fiukkal fociztam, télen pedig szánkóztam. Nem volt játszótér, pontosabban minden az volt. A pince tetejéről ugráltam esőernyővel, a háztetőről jöttem le a diófa oda érő ágát megragadva, majd a vízelvezető árokba ugrottam le, így aztán a tornaóra nem volt kihívás számomra, hanem élvezet. Úgy ugrottam egyik bordásfalról a másikra, mint a majom a fán, és nem okozott gondot a kötélmászás sem, amit a városi lányok csak szájtátva néztek. A gyereket/gyerekeket nem lehetett mindentől megóvni. Időnként leszakadt egy-egy ág, akkor karcolások, ütések értek, de ezek a sebek begyógyultak, mindenféle kence nélkül is. Nekünk megengedték, hogy szedjünk cseresznyét, volt, hogy még segítettünk is, mert sokan bevitték azt a piacra eladni.
Visszavittél a gyermek koromba ezzel a szerethető, vidám, kedves történettel, melyet örömmel olvastam.
Szeretettel: Rita
Kedves Gyöngyi!
Remek apeváid tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita
„Addig is tündököl a kék ég,
És a világ boldogsággal ébreszt.
Míg ott vagy …hová vágyam elér,
Lesz mindig miért élnem….”
Szép, szerelemes, vágyakozó soraid tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita
„Mára már mindenre árnyék vetül.
És felüti fejét folyvást …a kétely.”
A kétely már a bizalom hiányára utal.
Szeretettel: Rita
„E sötét országnak az ura lehetett ő
oldalán a bűnös lelkek, szemben vele a Teremtő.
De próbálkozzon akárhogyis, akárkivel,
Az Isten felett sosem győzhet Lucifer!”
Tetszéssel olvastam soraid.
Szeretettel: Rita
Kedves Kitty!
Szívesen. Igen, de nem mindegy, hogyan és nekem a Te hogyanod tetszett.
Szeretettel: Rita
Kedves Gyöngyi!
Nincs mit köszönnöd. Mindig örömmel olvaslak. Azért tudod nem bántam volna, ha legalább az idős éveim egy kicsit nyugodtabbak, de hát ez van. Most is van minek örülnöm és az öröm se hullik az ölünkbe, azt is meg kell keresni, egy látogatásban, egy köszöntésben, egy kedves szóban, mondatban, a felkelő napban, a nyiló virágokban, egy jóízű kávéban, mindenben, magában az életben.
Szeretettel: Rita
„Lesz, ki megfogja a kezed, ha elesel,
jóbarát, ki felemel és nem fordul el.
A szeretet, béke nem elveszett álmok,
elrejtőznek, de tudd: érdemes kivárnod.”
Így igaz. Optimista, szép soraid tetszéssel olvastam. Igen, mindig lesz valaki, tán olyan, akiről nem gondolnád, akire nem is számítanál, de lesz.
Szeretettel: Rita
„eltávozott lelkek fénypora ők,
akik bennünk élnek szüntelen.”
Meghatóan szép gondolataid válogatottan szép szavakkal tetted még ragyogóbbá.
Szeretettel: Rita
Kedves Margó!
Megtisztelő számomra, hogy olvastad és soraim ilyen szépen méltattad.
Szeretettel: Rita