A kígyó, akinek szárnya is volt valaha…

Isten szavára teremtetett
három társával sasolta a teremtett eget
Látván a hatalmát annak az Istennek,
kinek hatalmával ő sosem rendelkezhet
haragra gerjedve, követelve
az erőt, amit nem kér ép ész és elme
szembeszállt az Úrral gondolván,
hogy különb személy ő az isteni portán
Lázadó mivolta tudásra és hatalomra vágyott,
ezért megalkotta magának a tüzes alvilágot.
E sötét országnak az ura lehetett ő
oldalán a bűnös lelkek, szemben vele a Teremtő.
De próbálkozzon akárhogyis, akárkivel,
Az Isten felett sosem győzhet Lucifer!

Ugrai Richárd
Author: Ugrai Richárd

Ugrai Richárd vagyok. 2008-ban születtem, Debrecenben. Kiskorom óta foglalkoztat a művészet. Mind zenei, mind irodalmi tekintetben. Szüleim és pedagógusaim ösztönzésére kezdtem el komolyabban és rendszeresebben alkotni. Jómagam a KELET nevű folyóirat társszerzője, szerkesztője és alapítója vagyok. Ezen a felületen pedig szeretném minél több emberhez eljuttatni gondolataimat.

0
Megosztás
Megosztás

2 Responses

  1. „E sötét országnak az ura lehetett ő
    oldalán a bűnös lelkek, szemben vele a Teremtő.
    De próbálkozzon akárhogyis, akárkivel,
    Az Isten felett sosem győzhet Lucifer!”

    Tetszéssel olvastam soraid.

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Megjelent!

A napokban megkaptam a kiadótól (Novum Publishing) a „Félálom blues” című verseskötetem szerzői példányait. A hozzám közel állók a következő napokban-hetekben megkapják dedikált tiszteletpéldányaikat. A

Teljes bejegyzés »

Örök

Tűz rám a koradéli nap, fényébe merülök. Perzsel, szinte éget, mégis, jó, ahogy itt ülök.   Nem mozdulnak a levelek. Lelkedbe révedek.   Megáll az

Teljes bejegyzés »

Ott voltam

Ott voltam a zöld leveleken, zizzenő fűben, havas hegyen, hullámfodrokon, tengereken, sziklaszirtek letöredezett sötétlő repedéseiben, őzek szelíd barna szemében, hajfürtön játszadozó szélben, éjszaka hömpölygő medrében,

Teljes bejegyzés »

Nem zuhanok

Vonjatok fénybe, reményt égő hajnalok, magamban lelkemig ható tőrt forgatok. Elborít a folyam, a sodró tengerár, s nem tudhatom, hogy rám a túlparton mi vár.

Teljes bejegyzés »

Nekem te

Te vagy nekem a mező, és te vagy a rét. Tenger kékje vagy nekem, mit ölel az ég. Hegycsúcs vagy, amit kezem Soha el nem

Teljes bejegyzés »

Múlik

Hogy múlik az idő, csupa töredék, sejtekből, sodródva kopik el a lét.   Lüktető lomb alatt öreg fák csendje, cérnaszál hangok bujkálnak el benne.  

Teljes bejegyzés »