Romtantikus alkat révén – tudom, hogy nevetséges az én koromban annak lenni, de erre a kis időre már nem érdemes megváltozni – tetszéssel olvastam soraid.
Olvasmányos volt, érdekes és nagyon-nagyon romantikus, olyan, amilyen valóban csak a mesében létezik. Sok-sok ember küzd a magánnyal, mert nem meri/akarja felvállalni az érzéseit, talán, mert fél a csalódástól, de ez által megfosztja magát egy esetleges boldogságtól.
Köszönöm az olvasást, ritka, ha ezt valaki megteszi. Az őszt én is nagyon szeretem, de csak addig, amíg színes. A nyirkos, ködös, szürke novembert már kihagynám az életemből.
„hogyha valaki megtisztel azzal, hogy elolvassa ezt a kicsit talán bő lére eresztett történetet, legyen némi képe arról, hogy miről is lesz szó benne.”
Megtiszteltelek és látom, hogy ebben ráadásul nem is voltam egyedül, pedig itt nem nagyon szokás megtisztelni mások írásait. Próbáltam behozni azt a korábbi irodalmi oldalakról átörökölt szokásom, hogy ha tehetem, időnként minden új írást – függetlenül attól, hogy kitől származik – elolvasok. Viszont, míg a korábbi irodalmi oldalakon akadtak olyanok, akik ezt, mint afféle köszönést viszonozták, ezt itt nem, vagy nagyon ritkán tapasztaltam meg.
Nos, én nem hallgattam ezt a csatornát, nem volt tányérantennánk és zeneiskolába se jártam, mégis érdeklődéssel olvastam azt a rajongást, mellyel ezekről tanubizonyságot tettél.
Eredményekben gazdag, boldog, új esztendőt kívánok!
„s magam vagyok a föld kerekén” (Tóth Árpád)
Nem tudom, hogy miért ez jutott eszembe, talán a csend miatt, ami többnyire akkor ölel át bennünket, amikor egyedül vagyunk.
Szeretettel és tetszéssel jártam Nálad. Soraid különlegesek, mint mindig.
Rita
Romtantikus alkat révén – tudom, hogy nevetséges az én koromban annak lenni, de erre a kis időre már nem érdemes megváltozni – tetszéssel olvastam soraid.
Olvasmányos volt, érdekes és nagyon-nagyon romantikus, olyan, amilyen valóban csak a mesében létezik. Sok-sok ember küzd a magánnyal, mert nem meri/akarja felvállalni az érzéseit, talán, mert fél a csalódástól, de ez által megfosztja magát egy esetleges boldogságtól.
Szeretettel: Rita
Kedves Patrik!
Köszönöm az olvasást, ritka, ha ezt valaki megteszi. Az őszt én is nagyon szeretem, de csak addig, amíg színes. A nyirkos, ködös, szürke novembert már kihagynám az életemből.
Szeretettel: Rita
„hogyha valaki megtisztel azzal, hogy elolvassa ezt a kicsit talán bő lére eresztett történetet, legyen némi képe arról, hogy miről is lesz szó benne.”
Megtiszteltelek és látom, hogy ebben ráadásul nem is voltam egyedül, pedig itt nem nagyon szokás megtisztelni mások írásait. Próbáltam behozni azt a korábbi irodalmi oldalakról átörökölt szokásom, hogy ha tehetem, időnként minden új írást – függetlenül attól, hogy kitől származik – elolvasok. Viszont, míg a korábbi irodalmi oldalakon akadtak olyanok, akik ezt, mint afféle köszönést viszonozták, ezt itt nem, vagy nagyon ritkán tapasztaltam meg.
Nos, én nem hallgattam ezt a csatornát, nem volt tányérantennánk és zeneiskolába se jártam, mégis érdeklődéssel olvastam azt a rajongást, mellyel ezekről tanubizonyságot tettél.
Eredményekben gazdag, boldog, új esztendőt kívánok!
Szeretettel: Rita
Az jó, ha egy személyben megtaláltuk a szépet, a tisztát és a jót.
Szeretettel: Rita
Hinni kell egy újabb tavaszban, amely elhozza a barátot, a szerelmet, és igazság minden szava.
Szeretettel: Rita
„másnap friss csizma- és mancsnyomokba írt történetével
a mozdulatlan kert új életre kel.”
Szeretettel: Rita
„azon gondolkodom,
legjobb ha szerencsém
magam kovácsolom.
Így történt eddig is,
és jött elegendő.
Segíts hozzá ismét
legújabb esztendő!”
„Magad uram, ha szolgád nincsen” tartja a mondás is.
Szeretettel: Rita
Az új év rejtély. Hozhat jót és rosszat, ahányan vagyunk, annyi a sorsunk, az egyik gyászol, a másik vigad.
Elgondolkodtató sorok.
Szeretettel: Rita
„Csókokat küld, de könnyet is hozhat,
vagy meseszép, lángvörös felleget.”
Tetszéssel és szeretettel: Rita