Nagyon szép történet volt, bizony természetesnek tartjuk a szeretetet, a gondoskodást, csak amikor megszűnik ez a biztonság érzés, akkor vesszük észre, hogy mennyire magányosak vagyunk a szeretteink nélkül.
Már szinte attól beszédültem, ahogy olvastam. Gyerek koromban a Templom téren – mely központi helynek számított- jöttek a búcsúsok. Szerettem hintázni, hiszen édesapánk nem csak az udvarra készíttetett, hanem telente, még a konyhából a szobába is hintázhattunk. Rendkivül aktív és ügyes gyerek voltam, még a háztetőre is felmásztam, a pince tetejéről ugrottam le, fociztam a fizukkal, szánkáztam, egyszóval nem volt olyan mozgás, amiben ne lettem volna benne, de a körhinta sohasem vonzott. Mégis egyszer felültem rá. Mögöttem egy fiú ült, aki utólérve bepörgette a hintám, így duplán pörögtem. Mire végre megállt a hinta, se leszállni se a lábamon megállni nem tudtam, viszont annyira rosszul voltam, hogy az még hetetik kitartott. Nézni se bírom. Még a buszon, villamoson is csak az úttal szembe ülök be, mert ha bármi is kanyarodik már megzavar, nem tudok háttal ülni.
Átvitt értelemben az életben is be tudnak így pörgetni bennünket emberek, csak azokat nem, vagy csak utólag vesszük észre. Egyik veszélyesebb, mint a másik.
A fagyöngy ezt nem érti meg, de tőle el se várható, viszont az ember, aki nagyra van magával mindent tönkre tesz maga körül.
Szeretettel: Rita
„Most odalent nyitogat illatos virágot
S boldog hogy daloló madártanyává változott”
Nagyon kedves gondolat.
Szeretettel: Rita
Szeretettel kívánom, hogy álljon ott az a valaki, aki megölelhető.
Rita
Benne van a magban a sejtben a teremtett világ, melyet egy tervező gondosan megalkotott.
Szeretettel: Rita
„Lássuk be egy jó szó
mily sokat jelenthet,
ha ott van szívünkben
a hála és szeretet.”
Idős korban ez az egy az igazi lehetőségünk.
Szeretettel: Rita
„Ellentét vagyok, dübörgő csend”
Én is épp így érzek, csak nem emberként és költőként.
Szeretettel: Rita
„Istállóban szültem meg a gyermekem,
Isten tudja, így akarta: ez legyen.
Csillag vitte hírét a csodának,
születését az Isten fiának!!!!”
Igen, ez volt Isten akarata.
Szeretettel: Rita
„A szeretetről énekelnek.
Áldást, Békét az embernek!!!!!”
Igen, ez kellene, erre lenne szükségük a földön az embereknek.
Szeretettel: Rita
Nagyon szép történet volt, bizony természetesnek tartjuk a szeretetet, a gondoskodást, csak amikor megszűnik ez a biztonság érzés, akkor vesszük észre, hogy mennyire magányosak vagyunk a szeretteink nélkül.
Szeretettel: Rita
Kedves Tonió!
Már szinte attól beszédültem, ahogy olvastam. Gyerek koromban a Templom téren – mely központi helynek számított- jöttek a búcsúsok. Szerettem hintázni, hiszen édesapánk nem csak az udvarra készíttetett, hanem telente, még a konyhából a szobába is hintázhattunk. Rendkivül aktív és ügyes gyerek voltam, még a háztetőre is felmásztam, a pince tetejéről ugrottam le, fociztam a fizukkal, szánkáztam, egyszóval nem volt olyan mozgás, amiben ne lettem volna benne, de a körhinta sohasem vonzott. Mégis egyszer felültem rá. Mögöttem egy fiú ült, aki utólérve bepörgette a hintám, így duplán pörögtem. Mire végre megállt a hinta, se leszállni se a lábamon megállni nem tudtam, viszont annyira rosszul voltam, hogy az még hetetik kitartott. Nézni se bírom. Még a buszon, villamoson is csak az úttal szembe ülök be, mert ha bármi is kanyarodik már megzavar, nem tudok háttal ülni.
Átvitt értelemben az életben is be tudnak így pörgetni bennünket emberek, csak azokat nem, vagy csak utólag vesszük észre. Egyik veszélyesebb, mint a másik.
Jobb nem beszállni a körhintába.
Szeretettel: Rita