Igen, így van. Nekem is volt olyan cicám gyermek koromban, aki kipakolt néhány holmit a szekrényemből és ott akarta megszülni a kölykeit. Azt természetesen észre vettem. Lady viszont meg lett műtve, lakásban élt és nem vettem észre, amikor kivettem a blúzt, hogy bement a szekrénybe. Ráadásul olyan rafinált volt, hogy hiába szólangatta a lányom, aztán én is, egy kukkot se szólt, pedig jelezhette volna, hogy a szekrényben van. 9 órán keresztül sem nem evett, sem nem ivott, se nem végezte a „dolgát”. Szépen elrendezte a szekrény alján levő dolgokat és jól érezte magát. Nem tudom, hogy ha nem nyitom ki a szekrényt, egyáltalán mikor jelezte volna, hogy ott van? Azért a macskák nagyon ravaszak, ha érdekük, hogy jelezzenek, akkor jeleznek, de ha nem, akkor hallgatnak. Ismeri a nevét, amit a lányom százszor elmondott, de a füle botját se mozgatta. Én is szólongattam, de hiába. Megérik a pénzüket, mégis szeretjük őket.
Őszintén szólva nagyon csodálkoztam aktuális sorain. Már több irodalmi oldalon is jártam és mindenhol tíltják a politikai véleménynyilvánítást. Meglepődtem azon, hogy itt mégis rátalálok ezekre. Én épp az egyetértők közé tartoztam, de a politika valóban megosztó, ezért sem engedélyezik sehol, hogy aktuálpolitikáról szóljanak a művek. A régmúltra vissza lehet menni, de a jelenről nem lehet véleményt nyílvánítani. Megértem, hogy ezt az Irodalmi Rádió sem vállalja fel. Más fórumon már az első verset törölték volna. Ilyen a „demokrácia”, valamit lehet és valamit nem, ennek eldöntése nem az Irodalmi Rádió feladata, hiszen minden fórumon így van.
Remélem, hogy azért még találkozni fogok az írásaival.
Borzalmas, amit az ember az ember ellen mindig elkövet. Soha nem szánja, nem sajnálja. Ez megy most is, akárcsak a szomszédban is. Szomorú, hogy az ember nem tanul. Eltűri, hogy hatalmi érdekből haljanak meg milliók, éhezzenek, szenvedjenek.
Szomorú soraid érdeklődéssel és egyetértéssel olvastam, hallgattam.
„Üdvözlégy Új Nap! Köszöntsük együtt a Jelent!”
Nagyon szépen érzékeltetted, ahogy a sötétségből a világosságig eljutott a nap.
Szeretettel: Rita
Nagyon szép szerelmes sorok.
Tetszéssel és elismeréssel: Rita
Remek a vers és a kép egyaránt.
Bizony nagyon tud fájni a csalódás, a szeretett személy megváltozása és a tudat, hogy már nem szeret.
Szeretettel: Rita
Kedves Zoé!
Igen, így van. Nekem is volt olyan cicám gyermek koromban, aki kipakolt néhány holmit a szekrényemből és ott akarta megszülni a kölykeit. Azt természetesen észre vettem. Lady viszont meg lett műtve, lakásban élt és nem vettem észre, amikor kivettem a blúzt, hogy bement a szekrénybe. Ráadásul olyan rafinált volt, hogy hiába szólangatta a lányom, aztán én is, egy kukkot se szólt, pedig jelezhette volna, hogy a szekrényben van. 9 órán keresztül sem nem evett, sem nem ivott, se nem végezte a „dolgát”. Szépen elrendezte a szekrény alján levő dolgokat és jól érezte magát. Nem tudom, hogy ha nem nyitom ki a szekrényt, egyáltalán mikor jelezte volna, hogy ott van? Azért a macskák nagyon ravaszak, ha érdekük, hogy jelezzenek, akkor jeleznek, de ha nem, akkor hallgatnak. Ismeri a nevét, amit a lányom százszor elmondott, de a füle botját se mozgatta. Én is szólongattam, de hiába. Megérik a pénzüket, mégis szeretjük őket.
Szeretettel: Rita
Őszintén szólva nagyon csodálkoztam aktuális sorain. Már több irodalmi oldalon is jártam és mindenhol tíltják a politikai véleménynyilvánítást. Meglepődtem azon, hogy itt mégis rátalálok ezekre. Én épp az egyetértők közé tartoztam, de a politika valóban megosztó, ezért sem engedélyezik sehol, hogy aktuálpolitikáról szóljanak a művek. A régmúltra vissza lehet menni, de a jelenről nem lehet véleményt nyílvánítani. Megértem, hogy ezt az Irodalmi Rádió sem vállalja fel. Más fórumon már az első verset törölték volna. Ilyen a „demokrácia”, valamit lehet és valamit nem, ennek eldöntése nem az Irodalmi Rádió feladata, hiszen minden fórumon így van.
Remélem, hogy azért még találkozni fogok az írásaival.
Szeretettel: Rita
Remek soraidhoz nagyon szép képet választottál.
Tetszéssel: Rita
Borzalmas, amit az ember az ember ellen mindig elkövet. Soha nem szánja, nem sajnálja. Ez megy most is, akárcsak a szomszédban is. Szomorú, hogy az ember nem tanul. Eltűri, hogy hatalmi érdekből haljanak meg milliók, éhezzenek, szenvedjenek.
Szomorú soraid érdeklődéssel és egyetértéssel olvastam, hallgattam.
Szeretettel: Rita
„Odaföntről óvlak,
míg csendesül a víz.”
Sokatmondó, sejtelmes, szép soraid örömmel olvastam.
Szeretettel: Rita
„Szeszélyes altatót fütyül ágak között a szél,
a holdfény a korlátról lopva lecsorog.”
Tetszéssel olvastam verssoraid.
Szeretettel: Rita
„Édes-sós emlék. Roppanó héja
alatt dobog, múlik az életem.”
Különleges, szép hasonlat.
Tetszéssel: Rita