Megrázó, nehéz helyzetről írtál. Bizony, a betegség el tud venni tőlünk mindent. Az már nem ő. Addig volt az, amíg egészséges volt. Így kell megőrizni őt az emlékezetben. Nem tudjuk mi vár ránk. Lehet, hogy könnyű a halál, de az is lehet, hogy meg kell szenvedni érte.

Szeretettel: Rita

Igen, talán még nincs veszve minden.

Szeretettel: Rita

Remek és hasznos hobbi. Sajnos én nem szeretek kézimunkázni, de társaságban könnyebb.

Szeretettel: Rita

Kedves Noémi!

Ez tüneményes volt. Meg is osztottam.

Szeretettel: Rita

„Együtt repül folyvást e kis csapat,
Mintha szívük egy ritmusra járna,
Példát vehetnénk tőlük, hogy hogyan,
Éljünk együtt, Egymást bátorítva.”

Egyetértéssel és tetszéssel: Rita

Játékos, kedves kis versed öröm volt olvasni.

Szeretettel: Rita

„Hogyan hiheti azt, hogy joga van
Kioltani védtelen életet ?”

Fájdalmasan szép sorok. Bizony nincs joga. Jogot az állam ad. Ugyanakkor nem kapja meg a beteg, a gyógyíthatlan, a szenvedő, akinek az élete nem más, mint vegetálás. A saját élete felett nem dönthet az ember, de a másoké felett igen. Ki érti, értheti ezt meg? Nincs jogunk az emberi méltósághoz, de jogunk van dönteni mások sorsáról. Igaztalan a világ, mindig is az volt.

Szeretettel: Rita

„Ne halgass a hamis szóra,”

Remek soraid most is elismeréssel és tetszéssel olvastam.

Szeretettel: Rita

Kedves Ildikó!

Igen, valahogy az az érzésem, hogy ilyen egy igazán szép, megható, tehetséges ember „tollából” származó novella.

Szeretettel gratulok. Örülök, hogy olvashattam.

Rita

Szeretettel és tetszéssel: Rita