Kezdetben azt gondoltam, hogy igaz a történet, mert az emberi hiszékenység határtalan, de aztán rájöttem, hogy csak egy elképzelt sztori. Minden esetre igy is tetszéssel olvastam. A megjelentetéshez gratulálok!
Hogy valami miként alakul, azt mindig a végén tudja meg az ember. Ha tudnánk, hogy elesünk, leülnénk, tartja a mondás és ez így igaz. Nem tudjuk. Senkire sincs ráírva, hogy mi van benne. Töbszöri csalódás után valóban legjobb befejezni, a korábbi sérelmek úgy is elő jönnének.
Szomorú. Örültem, hogy végre egy igazi szép szerelmes verssorokat olvasok, de a végén kiderült, hogy mégsem. Viszont, még lehet. Amíg az ember él, mindig van remény.
Szenzációs volt. Nem szívesen bántanám meg a saját nemem, de véleményem és tapasztalatom szerint a nők jelentős részének nincs humorérzéke. Persze tudnak nevetni, sztorikat mesélni, de ezek nem egyenlőek a humorérzékkel. Tény, hogy a legmenőbb dolog az önirónia, mert a másik gyengeségén, feledékenységén, bénaságán jól esik nevetni, hiszen ezt már Cyrano is megmondta, hogy „magamat kigúnyolom, ha kell, de hogy más mondja azt nem tűröm el.” Azért, hogy ne csak dicsérjem a teremtés koronáját, tény, hogy akinek viszont nincs humorérzéke, az nagyon bunkó tud lenni. A köztes – jelentősebb létszámú férfinem – átlagos, hangulattól vagy partnertől függően tud jópofa, vagy ellenséges lenni..
No, de visszatérve a műre, nekem nagyon bejött. Igen, ezt és ezt fogjuk csinálni, aztán mindig van kifogás, hogy miért nem. Remek, különösen így egyes szám első személyben, mert nem sértődhet meg senki, hiszen nem róla szól, de ha szembe mer nézni önmagával, akkor akár be is tudja helyettesíteni és mintegy tükörképben, saját magát látja a sztoriban.
Megható, sőt megrázó soraid érdeklődéssel olvastam. Azt gondoltam, hogy idő előtt elvetette az anya a gyermekét, viszont életet adott. Ha szeretni nem is tudott, esélyt adott arra, hogy Te majd felnőve szerethess és boldog lehess! Neki pedig – ha lehet – bocsáss meg! Meglátod, hogy sokkal könnyebb lesz. Ne cipeld ezt a terhet egy életen át!
Kezdetben azt gondoltam, hogy igaz a történet, mert az emberi hiszékenység határtalan, de aztán rájöttem, hogy csak egy elképzelt sztori. Minden esetre igy is tetszéssel olvastam. A megjelentetéshez gratulálok!
Szeretettel: Rita
Hogy valami miként alakul, azt mindig a végén tudja meg az ember. Ha tudnánk, hogy elesünk, leülnénk, tartja a mondás és ez így igaz. Nem tudjuk. Senkire sincs ráírva, hogy mi van benne. Töbszöri csalódás után valóban legjobb befejezni, a korábbi sérelmek úgy is elő jönnének.
Érdeklődéssel és tetszéssel: Rita
Szeretettel várom.
Rita
Elismerő, kedves, szép soraid tetszéssel olvastam. Öröm, ha valakinek ilyen társa van.
Szeretettel: Rita
„hol vagyok?
Illúzióim ölelésében”
Szomorú. Örültem, hogy végre egy igazi szép szerelmes verssorokat olvasok, de a végén kiderült, hogy mégsem. Viszont, még lehet. Amíg az ember él, mindig van remény.
Szeretettel: Rita
Szenzációs volt. Nem szívesen bántanám meg a saját nemem, de véleményem és tapasztalatom szerint a nők jelentős részének nincs humorérzéke. Persze tudnak nevetni, sztorikat mesélni, de ezek nem egyenlőek a humorérzékkel. Tény, hogy a legmenőbb dolog az önirónia, mert a másik gyengeségén, feledékenységén, bénaságán jól esik nevetni, hiszen ezt már Cyrano is megmondta, hogy „magamat kigúnyolom, ha kell, de hogy más mondja azt nem tűröm el.” Azért, hogy ne csak dicsérjem a teremtés koronáját, tény, hogy akinek viszont nincs humorérzéke, az nagyon bunkó tud lenni. A köztes – jelentősebb létszámú férfinem – átlagos, hangulattól vagy partnertől függően tud jópofa, vagy ellenséges lenni..
No, de visszatérve a műre, nekem nagyon bejött. Igen, ezt és ezt fogjuk csinálni, aztán mindig van kifogás, hogy miért nem. Remek, különösen így egyes szám első személyben, mert nem sértődhet meg senki, hiszen nem róla szól, de ha szembe mer nézni önmagával, akkor akár be is tudja helyettesíteni és mintegy tükörképben, saját magát látja a sztoriban.
Szeretettel: Rita
Kedves Rozi!
Nagyon szépen köszönöm az olvasást és a hozzászólást, ami itt valamiért nem jelent meg, de az email címemre megkérkezett.
Szeretettel: Rita
Megható, sőt megrázó soraid érdeklődéssel olvastam. Azt gondoltam, hogy idő előtt elvetette az anya a gyermekét, viszont életet adott. Ha szeretni nem is tudott, esélyt adott arra, hogy Te majd felnőve szerethess és boldog lehess! Neki pedig – ha lehet – bocsáss meg! Meglátod, hogy sokkal könnyebb lesz. Ne cipeld ezt a terhet egy életen át!
Szeretettel: Rita
Szomorú, amikor csalódnunk kell valakiben, akiben megbiztunk, akit őszintén szerettünk.
Szeretettel: Rita
Kedves Éva!
Nagyon szépen köszönöm mind az olvasást, mind a kedves szavaid.
Szeretettel: Rita