Nagy tetszéssel olvastam ezt az alkotást. Eszembe juttatta az egykori fiatal koromat. Bár mi nem tartottuk meg ezt a napot, azért sok-sok emlék merült fel bennem olvasás közben. Kirándulások, számháborúk, A „csatára” búzdító énekek, a versenyszellem. Gratulálok, remekül sikerült visszaadni az egykori történet hangulatát.
Sajnálom, ha félreértettem. Mentségemre legyen mondva, hogy érdeklődéssel igyekszem olvasni a kedves alkotótársak írásait, amelyhez többnyire hozzá is szólok. Aki nem olvas és nem szól hozzá semmihez sem, az tévedni se tud.
Róla könnyű írni, mert egyrészt már rég meghalt, másrészt senkit nem üldöznek azért, ha Hitlert elítéli. A legnagyobb baj, hogy újabb hitlerek születtek és ugyanúgy nem érdekli őket az emberélet, a kínok, szenvedések, a menekültek, az özvegyek és árvák, a rommá lett városok, a tönkre tett hidak. A zöldek védekezését nem látom, pedig a háború talán a legszennyezőbb a világon. Nézzünk a jelenre! Mit tanult az ember a múlt hibáiból? Nem a pénz és a hatalom az isten? A kérdés nem költői, DE IGEN!
Érdekes történet volt. Sokáig úgy éreztem, hogy Istvánka magának vette a képet és egy cseppet sem érdekelte, hogy a felesége nem szeretné a hálószobában látni. Talán azért változott meg minden, mert Istvánka már nincs jelen és a kép rá emlékeztet, azokra a dolgokra, amelyeket ő látott és gondolt róla.
Kedves Ildikó!
Nagyon szépen köszönöm a látogatásod és a kedves, szeretetteljes hosszászólást. Viszont kívánom a csodás őszi feltöltődést!
Szeretettel: Rita
Kedves Margó!
Nagy örömmel töltött el, hogy elolvastad a versem. Igazán feldobtad a napom a kedves hozzászólásoddal.
Szeretettel: Rita
Nagy tetszéssel olvastam ezt az alkotást. Eszembe juttatta az egykori fiatal koromat. Bár mi nem tartottuk meg ezt a napot, azért sok-sok emlék merült fel bennem olvasás közben. Kirándulások, számháborúk, A „csatára” búzdító énekek, a versenyszellem. Gratulálok, remekül sikerült visszaadni az egykori történet hangulatát.
Szeretettel: Rita
Sajnálom, ha félreértettem. Mentségemre legyen mondva, hogy érdeklődéssel igyekszem olvasni a kedves alkotótársak írásait, amelyhez többnyire hozzá is szólok. Aki nem olvas és nem szól hozzá semmihez sem, az tévedni se tud.
Szeretettel: Rita
Jó kis írás volt, tetszéssel olvastam. Igen, soha nem késő változni, szembe nézni a tényekkel és magunkkal.
Szeretettel: Rita
Őszintén szólva, még olvastam volna tovább, hogy megtudjam, mit jelentett a kocka és miként alakult főhősünk sorsa.
Szeretettel: Rita
Róla könnyű írni, mert egyrészt már rég meghalt, másrészt senkit nem üldöznek azért, ha Hitlert elítéli. A legnagyobb baj, hogy újabb hitlerek születtek és ugyanúgy nem érdekli őket az emberélet, a kínok, szenvedések, a menekültek, az özvegyek és árvák, a rommá lett városok, a tönkre tett hidak. A zöldek védekezését nem látom, pedig a háború talán a legszennyezőbb a világon. Nézzünk a jelenre! Mit tanult az ember a múlt hibáiból? Nem a pénz és a hatalom az isten? A kérdés nem költői, DE IGEN!
Szeretettel: Rita
Hát, ez tüneményes volt. Jót derültem rajta.
Szeretettel: Rita
Tetszéssel olvastam a megemlékezés sorait.
Szeretettel: Rita
Érdekes történet volt. Sokáig úgy éreztem, hogy Istvánka magának vette a képet és egy cseppet sem érdekelte, hogy a felesége nem szeretné a hálószobában látni. Talán azért változott meg minden, mert Istvánka már nincs jelen és a kép rá emlékeztet, azokra a dolgokra, amelyeket ő látott és gondolt róla.
Szeretettel: Rita