Szomorú, amikor csalódnunk kell valakiben, akiben megbiztunk, akit őszintén szerettünk.

Szeretettel: Rita

Kedves Éva!

Nagyon szépen köszönöm mind az olvasást, mind a kedves szavaid.

Szeretettel: Rita

Nagyon kedves, szerethető történetet hoztál. Örömmel és tetszéssel olvastam.

Szeretettel: Rita

Tetszéssel olvastam boldogságról, szerelemből, révbe érésről szóló soraid.

Szeretettel: Rita

Igen, egyszer kénytelenek leszünk megszokni, addig azonban örülni kell az életnek.

Így október tájén a halottak napjához közel sok ember foglalkozik a halállal, különösen azok, akik már elveszítettek valakit, aki fontos volt számukra.

Szeretettel: Rita

Nehéz elveszíteni azokat, akiket nagyon szerettünk, legszívesebben utánuk mennénk, de – ha ez vígasz – egyszer eljön annak is az ideje.

Szomorú, szép sorok.

Szeretettel: Rita

„a világ voltál nekem,
s most, itt vagyok,
magammal.”

Szomorú, fájdalmas sorok. Nehéz érzés a csalódás, az ember értéktelennek érzi magát a „bálványozott” személy hiánya nélkül. Előbb el kell fogadnunk, hogy nélküle is valakik vagyunk, aztán nyitni tudunk mások felé.

Szeretettel: Rita

Fájdalmas sorok a másik hiányáról és a hasonlat remek: „Elváltunk, de nem mint ágtól a levél, hanem
Mint kerekétől megfosztott gazdátlan szekér”

Megértésssel, elismeréssel, tetszéssel: Rita

„s mégis, írjon néha bátran helytelenül!
ha igazság van benne, az úgyis kiderül…”

Bíztató remek soraid tetszéssel olvastam.

Szeretettel: Rita

„Mosolygok.
Tudom, lelkem ajándéka nem a vég, a kezdet,
Mosolygok, tudom, az éjkirály többé nem emel rám kezet.”

Érdeklődéssel és tetszéssel olvastam soraid.

Szeretettel: Rita