Tetszéssel olvastam az írásod. Tanulságosak az őszinte megnyilvánulások. Jobb, ha nem magunkban forrongunk, hanem elmondjuk, mi bánt bennünket. A végén minden jól alakult.
A tanításhoz elhivatottság kell, akárcsak az orvosi, nővéri pályához. Ez utóbbi kettő azért is nehezebb, mert se hétvége, se ünnep nincs.
Pedagógusnak pedig az menjen, aki szereti a szakmát és a gyerekeket és ha hét végén is dolga van, akár a dolgozatok javításával, akkor a diákkal tervezett programmal, azt nem nehézségként élni meg, hiszen számtalan ember van, aki dolgozik a hét végén, az ünnepnapokon is.
Aki nem szereti a pályát, az ne menjen pedagógusnak!
Igen, valószínű, hiszen egy tehetséges ember több helyen is megállja a helyét. Én már idős vagyok, és a mai oktatási rendszerhez nem tudok hozzászólni, de annak idején sokkal kevesebb bérért tanítottak bennünket. Soha nem éreztük, hogy ez fáradtság lett volna számukra. Nem egy tanárhoz eljártunk tanítás után is a lakására, ahol szívesen fogadott bennünket. Nekem volt olyan általános iskolás tanárom, aki még az esküvőmön is jelent volt. Évtizedeken keresztül tartottuk a kapcsolatot az osztálytalálkozók alkalmával. A fiam két germeknek adott diplomát, ő maga három műszakban dolgozik, ebben benne vannak a hétvégék is, sőt minden héten van egy olyan műszak, ami 12 órás. Lehet, hogy jobb lett volna, ha tanár lesz és a hét végén otthon javítja a dolgozataokat?
Ki gondol a munkásokra, pékekre, buszvezetőkre, három műszakban dolgozókra, nővérekre, orvosokra?
Mindentől függetlenül tetszett a mű, csak elgondolkodtatott,talán nem baj.
Tetszéssel olvastam az írásod. Tanulságosak az őszinte megnyilvánulások. Jobb, ha nem magunkban forrongunk, hanem elmondjuk, mi bánt bennünket. A végén minden jól alakult.
Szeretettel: Rita
„az idő hűséggel bír
élted végéig nem kímél”
Így igaz.
Szeretettel: Rita
A tanításhoz elhivatottság kell, akárcsak az orvosi, nővéri pályához. Ez utóbbi kettő azért is nehezebb, mert se hétvége, se ünnep nincs.
Pedagógusnak pedig az menjen, aki szereti a szakmát és a gyerekeket és ha hét végén is dolga van, akár a dolgozatok javításával, akkor a diákkal tervezett programmal, azt nem nehézségként élni meg, hiszen számtalan ember van, aki dolgozik a hét végén, az ünnepnapokon is.
Aki nem szereti a pályát, az ne menjen pedagógusnak!
Szeretettel: Rita
Igen, valószínű, hiszen egy tehetséges ember több helyen is megállja a helyét. Én már idős vagyok, és a mai oktatási rendszerhez nem tudok hozzászólni, de annak idején sokkal kevesebb bérért tanítottak bennünket. Soha nem éreztük, hogy ez fáradtság lett volna számukra. Nem egy tanárhoz eljártunk tanítás után is a lakására, ahol szívesen fogadott bennünket. Nekem volt olyan általános iskolás tanárom, aki még az esküvőmön is jelent volt. Évtizedeken keresztül tartottuk a kapcsolatot az osztálytalálkozók alkalmával. A fiam két germeknek adott diplomát, ő maga három műszakban dolgozik, ebben benne vannak a hétvégék is, sőt minden héten van egy olyan műszak, ami 12 órás. Lehet, hogy jobb lett volna, ha tanár lesz és a hét végén otthon javítja a dolgozataokat?
Ki gondol a munkásokra, pékekre, buszvezetőkre, három műszakban dolgozókra, nővérekre, orvosokra?
Mindentől függetlenül tetszett a mű, csak elgondolkodtatott,talán nem baj.
Szeretettel: Rita
A jégmadár talán még nincs itt. Az ősz leírása csodás volt és tetszett a hozzá csatolt kép is.
Szeretettel: Rita
„csend
hatalmas
gyógyító léterő
megtisztult lényemet
magához ölelő”
Csodás, felemelő sorok.
Szeretettel: Rita
Remek, bölcs soraid most is tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita
„Az idő soha meg nem áll
a földön mindent birtokol”
Így igaz.
Szeretettel: Rita
A jól választott képet még meg se dícsértem. Nagyon illik a vers hangulatához.
Szeretettel: Rita
„Magány a társaság,”
Lépni kell!
Szeretettel: Rita