Remek alkotás. Bevallom utálom a cserebogarat és nem szívesen kezdtem a mű olvasásába, de nagyszerű a mondanivalója, örülök, hogy olvashattam. „Ha megújulunk és fejlődünk, próbáljunk meg nem falak közé újjászületni.” Így legyen!
„Nem bízhatunk éjszakai gondolatainkban! A sötétség erősebbnek mutatja ellenségünket, nagyobbnak, megoldhatatlannak gondjainkat, elérhetetlennek céljainkat.” Egyetértek vele. Különösen szépek a befejező sorok: „Ne bízzatok az éjszakában! Csak a reggelben, a kikeletben, a fényben! Csak az mutatja meg a dolgok valódi arcát úgy, ahogyan azok ténylegesen léteznek: tele színnel, lehetőséggel, élettel. Ebben higgyetek!”
Nagyon tetszett. Én is így gondolom, szinte helyettem fogalmazta meg.
„Ne csak kérj szívességet, te is mutass,
hogy rajtad kívül más is örüljön,”
Igen, ez lenne az igazi, bár ezt a másiknak tudnia kell/kellene, ha figyelmeztetni kell erre, az már gond, sőt, akár sértődés is lehet belőle. „Míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel”.
„Haza
én mindenem
csodás természetben
viruljon mindig az élted
velem.”
Nagyon szép sorok, de éljen a haza nélkülünk is, vegyék át az unokák, dédunokák, hogy ők is zenghessenek róla ódát!
Szeretettel: Rita
A vers első három szakasza csupa öröm, az utolsó viszont nagyot csattan.
Remek sorok.
Szeretettel: Rita
„Ha a boldogság kismadár volna,
bizonyára kalitkába zárnák”
Bizony, szívesen megőriznénk a boldogságot, de az illanékony. Viszont van remény arra, hogy visszatér hozzánk.
Szeretettel: Rita
Remek alkotás. Bevallom utálom a cserebogarat és nem szívesen kezdtem a mű olvasásába, de nagyszerű a mondanivalója, örülök, hogy olvashattam. „Ha megújulunk és fejlődünk, próbáljunk meg nem falak közé újjászületni.” Így legyen!
Szeretettel: Rita
‘”Lépéseim veled konganak,
Várom, hogy várj a lépcső tetején,
És minden emlékem szalad
Feléd, de a folyosó üres.
A csend árván kong:”
Fájdalmas és nehéz a csalódás, de talán jobb így, lehet, hogy az illető nem volt méltó a szerelemre.
Szeretettel: Rita
„Nem bízhatunk éjszakai gondolatainkban! A sötétség erősebbnek mutatja ellenségünket, nagyobbnak, megoldhatatlannak gondjainkat, elérhetetlennek céljainkat.” Egyetértek vele. Különösen szépek a befejező sorok: „Ne bízzatok az éjszakában! Csak a reggelben, a kikeletben, a fényben! Csak az mutatja meg a dolgok valódi arcát úgy, ahogyan azok ténylegesen léteznek: tele színnel, lehetőséggel, élettel. Ebben higgyetek!”
Nagyon tetszett. Én is így gondolom, szinte helyettem fogalmazta meg.
Szeretettel: Rita
Meghatóan szép történet volt. A falvak régen valóban ilyenek voltak. Mindenki ismerte a másikat és számíthattak is egymásra.
Szeretettel: Rita
„ha többet adott másnak,
mint amit kapott…”
Tetszéssel és egyetértéssel: Rita
Játékos soraid tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita
„Ne csak kérj szívességet, te is mutass,
hogy rajtad kívül más is örüljön,”
Igen, ez lenne az igazi, bár ezt a másiknak tudnia kell/kellene, ha figyelmeztetni kell erre, az már gond, sőt, akár sértődés is lehet belőle. „Míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel”.
Szeretettel: Rita