Végtelenül örülök annak, hogy hozzászólásom ilyen sokra értékelted, amit a legszebbnek tartottál, amit valaha is kaptál. Igazgyöngy vagy, drága kincs. Szeressed magad, számodra Te legyél a legfontosabb és ha így tudod magad szeretni, akkor képes vagy ebből a szeretetből másoknak is adni. Te képes vagy. Legyen nagyon szép napod!
Én az álmom se szeretem. Egy nagy katyvasz és összevisszaság az egész. Kosz, rendetlenség, kúszok-mászok, elhagyom a dolgaim, eltévedek, megtámadnak, megölnek, alig várom, hogy reggel legyen. Amit viszont szeretek az az ébren álmodás, mert akkor azt álmodom, ami jólesik nekem. Akkor szerelmes is lehetek és viszont szeretnek, akkor fiatal vagyok – mert lelkemben az maradtam – és elhiszem, hogy szeretnek, mert szerethető vagyok. Szárnyalok a felhők között, fölött, süt rám a nap, de nem éget, csupán simogat, mint egy szerelmes kéz, melyet megfoghatok és vele sétálhatok bármerre, amelyre csak vágyok. Velem úszik a vízben, velem napozik, velem fekszik és velem kell, miközben éjszaka szerelmesen ölel. Becsukom a szemem és újra álmodom az életem. Ezt az álmot szeretem.
Nagyon meghitt, szép sorok. Bizony jó érzés az ilyen, legyen bárkiről is szó, hiszen lehet az egy kedves, egy szülő, egy gyermek, egy jó barát, bárki, aki közel áll a szívünkhöz.
Csodálatosan szép szerelmes sorokat írtál, de én tudom, hogy Te nélküle is VALAKI vagy, nem csak vele, benne. Magadat leled meg az óceánban és a csendben, de Tied a lélek, a szív, mely miattad és érted dobban, Tied minden, amit meglátsz és amely örömet okoz Neked. Tied a gondolatod, melyekből csodás alkotások születnek és igen, mivel társas lények vagyunk, örömmel adjuk át magunkat, az érzéseinket, szerelmünknek. Vágyjuk a jelenlétét, hallani akarjuk a szíve dobbanását, érezni a teste melegét, a szavait, melyek hozzánk és rólunk szólnak, de önmagunkban is valakik vagyunk.
Kedves Gábor!
A Tőled megszokott igényes, érzelemgazdag sorokat olvashattam ismét. A megjelentetéshez szeretettel gratulálok!
Rita
Kedves Gábor!
Szeretettel gratulálok a megjelentetéshez.
Rita
„járd az utat
kedves, ősz derekán.”
Igen, ezt kell tenni! Míg élünk, járni kell az útunk.
Szeretettel: Rita
„szavak szárnyán mosoly domborodik,”
Tetszett ez a kifejezés.
Szeretettel: Rita
„jöhet bármi, tombolhat vihar,
testem mégis ott marad,
miközben lelkem
keresi a válaszokat…”
Tetszéssel olvastam magvas gondolataid. Igen, más a test és más a lélek. Az én testem már öreg, de a lelkem fiatal. Nehéz középutasnak lenni.
Szeretettel: Rita
Kedves Zoé!
Végtelenül örülök annak, hogy hozzászólásom ilyen sokra értékelted, amit a legszebbnek tartottál, amit valaha is kaptál. Igazgyöngy vagy, drága kincs. Szeressed magad, számodra Te legyél a legfontosabb és ha így tudod magad szeretni, akkor képes vagy ebből a szeretetből másoknak is adni. Te képes vagy. Legyen nagyon szép napod!
Szeretettel: Rita
Kedves Tonió!
Én az álmom se szeretem. Egy nagy katyvasz és összevisszaság az egész. Kosz, rendetlenség, kúszok-mászok, elhagyom a dolgaim, eltévedek, megtámadnak, megölnek, alig várom, hogy reggel legyen. Amit viszont szeretek az az ébren álmodás, mert akkor azt álmodom, ami jólesik nekem. Akkor szerelmes is lehetek és viszont szeretnek, akkor fiatal vagyok – mert lelkemben az maradtam – és elhiszem, hogy szeretnek, mert szerethető vagyok. Szárnyalok a felhők között, fölött, süt rám a nap, de nem éget, csupán simogat, mint egy szerelmes kéz, melyet megfoghatok és vele sétálhatok bármerre, amelyre csak vágyok. Velem úszik a vízben, velem napozik, velem fekszik és velem kell, miközben éjszaka szerelmesen ölel. Becsukom a szemem és újra álmodom az életem. Ezt az álmot szeretem.
Szeretettel: Rita
Kedves Gábor!
Nagyon meghitt, szép sorok. Bizony jó érzés az ilyen, legyen bárkiről is szó, hiszen lehet az egy kedves, egy szülő, egy gyermek, egy jó barát, bárki, aki közel áll a szívünkhöz.
Szeretettel: Rita
Kedves Zoé!
Csodálatosan szép szerelmes sorokat írtál, de én tudom, hogy Te nélküle is VALAKI vagy, nem csak vele, benne. Magadat leled meg az óceánban és a csendben, de Tied a lélek, a szív, mely miattad és érted dobban, Tied minden, amit meglátsz és amely örömet okoz Neked. Tied a gondolatod, melyekből csodás alkotások születnek és igen, mivel társas lények vagyunk, örömmel adjuk át magunkat, az érzéseinket, szerelmünknek. Vágyjuk a jelenlétét, hallani akarjuk a szíve dobbanását, érezni a teste melegét, a szavait, melyek hozzánk és rólunk szólnak, de önmagunkban is valakik vagyunk.
Szeretettel: Rita
Csak álltál a túlparton, figyelted, ahogy zátonyra futok,
Nem érdekelt, hogy a hullámokból ki majd hogy jutok.ˇ”
Ez egy reménytelen szerelem, melyet bármilye nehéz is el kell engedni.
Szeretettel: Rita