Tetszéssel jártam nálad. Nagyon szeretem és csodálattal szemlélem a hóesést, a fehér csillogó pihéket, melyek belepnek minden szennyet. Nem cserelném el egy nyári negyven fok árnyékban nappal. Miközben a nyárban is észreveszem mind azt, ami szép, a télben nekem a hó a szépséghez tartozik.
Engem a szomorúság épp úgy jellemez, mint a vidámság, a pesszimizmust épp úgy birtokolom, mint az optimizmust. Valóságos virágkoszorút nem szeretnék, csak lelkit. Poraim az utcánk végén folydogáló patakba szeretném szóratni. Ha a szeretteim nem ezt teszik, az már az ő lelkiismeretük terheli. Most temetnem kell a múltat és ha túl vagyok a gyászon, akkor jöhet az öröm. Addig jó, amig az embernek lelke is van, nem csak teste. Ha pedig van, akkor az képes fájni.
„fénylő arcok nyílnának felém,
szemem világa a színekben,
feléledne az emberekben !”
Szép gondolat, de mi is nyithatnánk egymás felé és akkor nem lenne magányos ez a fórum. Mindenki ír, aki itt jelen van és mindenki vágyik arra, hogy a művét valaki olvassa. Amíg azonban csak magunknak vagyunk fontosak, addig nem nyújthatunk egymásnak jobbot és így mi is magunkra maradunk.
„dehogy bánták,
hogy a sár, mocsok helyett,
friss, szűz hó ruhát kaptak,
s ami fontos, mindezt ajándékba. ”
Bizony nem bánom, sőt kifejezetten élvezem, ha a frissen hullt hó befed minden szennyet. Elémbe hozza a boldog gyermek korom, mikor még ez mindig így volt, ha a tél volt a látogatónk.
„simogató szívemben
belül elringatom,
halkan cirógatom
gyermeklelkű,
tiszta szemű,
őszinte valóm…”
Csodálatosak a soraid, mint mindig. Jobb, ha magunkat ruházzuk fel szép ruhával, mint ha erre méltatlan emberrel tesszük ezt, akiben egykor csalódnunk kell.
Már több irodalmi oldalnak is tagja voltam, de ennyire érdektelen társasággal még soha nem találkoztam. A facebookra is azért töltem fel az írásaim, mert ott többen is olvassák, ha pedig a fiókomnak szeretnék csupán írni, akkor nem tenném fel azokat egy irodalmi oldalra. Ha Te és Zoe nem vagytok itt, akkor a kutya se olvassa a feltett írásaim. Én is szelektálni fogok, bár azért néha ránézek annak ellenére is egy-egy alkotásra, hogy tudom, az alkotó esetleg még arra se veszi a fáradtságot, hogy az érdeklődést megköszönje.
Kedves Tonió!
Tetszéssel jártam nálad. Nagyon szeretem és csodálattal szemlélem a hóesést, a fehér csillogó pihéket, melyek belepnek minden szennyet. Nem cserelném el egy nyári negyven fok árnyékban nappal. Miközben a nyárban is észreveszem mind azt, ami szép, a télben nekem a hó a szépséghez tartozik.
Szeretettel: Rita
Kedves Tonió!
Engem a szomorúság épp úgy jellemez, mint a vidámság, a pesszimizmust épp úgy birtokolom, mint az optimizmust. Valóságos virágkoszorút nem szeretnék, csak lelkit. Poraim az utcánk végén folydogáló patakba szeretném szóratni. Ha a szeretteim nem ezt teszik, az már az ő lelkiismeretük terheli. Most temetnem kell a múltat és ha túl vagyok a gyászon, akkor jöhet az öröm. Addig jó, amig az embernek lelke is van, nem csak teste. Ha pedig van, akkor az képes fájni.
Köszönöm az olvasást és a hozzászólást.
Szeretettel: Rita
Kedves József!
Mi tagadás, legalább egy köszönöm jól esett volna.
Szeretettel: Rita
„nem vagyok más csak a következő áldozata”
Talán el se hiszed, hogy hányan vagyunk így ezzel. Elhiszem, hogy ez nem vígasz, de sajnos igaz.
Szeretettel: Rita
Így igaz, kedves Gyöngyi.
Szeretettel: Rita
„fénylő arcok nyílnának felém,
szemem világa a színekben,
feléledne az emberekben !”
Szép gondolat, de mi is nyithatnánk egymás felé és akkor nem lenne magányos ez a fórum. Mindenki ír, aki itt jelen van és mindenki vágyik arra, hogy a művét valaki olvassa. Amíg azonban csak magunknak vagyunk fontosak, addig nem nyújthatunk egymásnak jobbot és így mi is magunkra maradunk.
Szeretettel: Rita
„dehogy bánták,
hogy a sár, mocsok helyett,
friss, szűz hó ruhát kaptak,
s ami fontos, mindezt ajándékba. ”
Bizony nem bánom, sőt kifejezetten élvezem, ha a frissen hullt hó befed minden szennyet. Elémbe hozza a boldog gyermek korom, mikor még ez mindig így volt, ha a tél volt a látogatónk.
Szeretettel: Rita
„simogató szívemben
belül elringatom,
halkan cirógatom
gyermeklelkű,
tiszta szemű,
őszinte valóm…”
Csodálatosak a soraid, mint mindig. Jobb, ha magunkat ruházzuk fel szép ruhával, mint ha erre méltatlan emberrel tesszük ezt, akiben egykor csalódnunk kell.
Szeretettel: Rita
Kedves Gyöngyi !
Én is írok, úgy jön létre valódi közösség, ha kölcsönös a látogatás, ha nem is mindig, de olykor mégis.
Szeretettel: Rita
Kedves Gábor!
Már több irodalmi oldalnak is tagja voltam, de ennyire érdektelen társasággal még soha nem találkoztam. A facebookra is azért töltem fel az írásaim, mert ott többen is olvassák, ha pedig a fiókomnak szeretnék csupán írni, akkor nem tenném fel azokat egy irodalmi oldalra. Ha Te és Zoe nem vagytok itt, akkor a kutya se olvassa a feltett írásaim. Én is szelektálni fogok, bár azért néha ránézek annak ellenére is egy-egy alkotásra, hogy tudom, az alkotó esetleg még arra se veszi a fáradtságot, hogy az érdeklődést megköszönje.
Szeretettel: Rita