„Úgy érzed otthonod a börtönöd, itt bezárva élsz.
Szíved szerint innen futnál, menekülnél.”
Ezt az érzést ismerem, nincs rosszabb annál, mint amikor nem az otthon jelenti a biztonságot, a megnyugvást, az örömöt. Évtizedek teltek el azóta, most már mindenhonnan szívesen jövök haza.
A koporsótól viszont írtózom, a poraim a patakban lesznek jó helyen, hiszen vizes jegy vagyok, börtönben élni nem tudok. Vigye a víz sodrása hamvaim messzire!
Szomorú, szép verssoraid tetszéssel olvastam. Sajnos, amit időben nem tettünk meg, azt már késő meglépni. Van az a kor, amikor már nem érdemes változtatni, és ebbe a változtatlanságba érdemes beletörődni és mégis, ezen körülmények között is kell valami kis boldogságmorzsát találni, melyet a magunk örömére kell felcsipegetni, kinek-kinek miből. Talán egy szép dalból, egy színházi élményből, egy saját alkotásból, az őszi napsugárból, a színesedő fákból, az ég kékjéből.
Az emberek – mármint a vezetők – tudják, hogy mit cselekszenek, személyes érdekeik, hatalmuk, becsvágyuk, pénzéhségük hajtja őket. Az ember az embernek farkasa, ami azért rossz mondás, mert a farkas különb az embertől, mint fajtól. Ettől még az egyén lehet rendkivüli, mind a jóságát, mind a tehetségét, emberségét illetően.
Nincs mit. Az őszinteség jegyében mindig a véleményem írom, még ha az időnként nem is tetszik az alkotónak, de soha nem szabad abból következtetéseket levonni, mert kinek a pap, kinek a papné. Nekem ez nagyon bejött.
„hagyok időt másnak,
s magamban, magamnak,
lényemből érzések
szabadon fakadnak.”
Csodás sorok. Sajnos engem a türelmetlenség jellemez, ahogy mondani szokás elébe futok az eseményeknek. Milyen jó, ha valaki várni tud!
Csodásan fejtetted ki a fagyból az életerő zsongásáig terjedő időszakot.
A kevesebb olykor több, jobban tud szólni, mert a sok beszéd közt elvész a tartalom, a mondanivaló.
Nagyszerű soraid most is öröm volt olvasni.
Szeretettel: Rita
„s én állok,
mint elhagyott harangtorony,
üres visszhangokban,
hajnalra várva,
tűnődöm mély magányomon.”
Megfogtak szép soraid, melyek az esővel indultak és az ember magányával végződtek.
Szeretettel: Rita
„Férfi udvarol a nőnek,
kérésedre vár a hölgyed,”
Igen, érdemes meghagyni a férfinak a kezdeményezést, ha nem akar megalázó helyzetbe kerülni a hölgy, mert a visszautasítás fájdalmas lehet.
Szeretettel: Rita
„Úgy érzed otthonod a börtönöd, itt bezárva élsz.
Szíved szerint innen futnál, menekülnél.”
Ezt az érzést ismerem, nincs rosszabb annál, mint amikor nem az otthon jelenti a biztonságot, a megnyugvást, az örömöt. Évtizedek teltek el azóta, most már mindenhonnan szívesen jövök haza.
A koporsótól viszont írtózom, a poraim a patakban lesznek jó helyen, hiszen vizes jegy vagyok, börtönben élni nem tudok. Vigye a víz sodrása hamvaim messzire!
Szomorú, szép verssoraid tetszéssel olvastam. Sajnos, amit időben nem tettünk meg, azt már késő meglépni. Van az a kor, amikor már nem érdemes változtatni, és ebbe a változtatlanságba érdemes beletörődni és mégis, ezen körülmények között is kell valami kis boldogságmorzsát találni, melyet a magunk örömére kell felcsipegetni, kinek-kinek miből. Talán egy szép dalból, egy színházi élményből, egy saját alkotásból, az őszi napsugárból, a színesedő fákból, az ég kékjéből.
Szeretettel: Rita
Sajnos igen, de mivel változott a régire egyáltalán nem vagyunk felkészülve, leállna minden, ha a korábbi telek jönnének.
Szeretettel: Rita
Igen a lárva sokáig él, és a kérész násza nem halál, hanem újabb élet keletkezése. Egyébként halálnak is csodás.
Szeretettel: Rita
Az emberek – mármint a vezetők – tudják, hogy mit cselekszenek, személyes érdekeik, hatalmuk, becsvágyuk, pénzéhségük hajtja őket. Az ember az embernek farkasa, ami azért rossz mondás, mert a farkas különb az embertől, mint fajtól. Ettől még az egyén lehet rendkivüli, mind a jóságát, mind a tehetségét, emberségét illetően.
Szeretettel: Rita
Nagyon szép sorok. Bizony jobb egymással békességben élni, mint szítani az ellenségeskedést. „Jó ember jó embernek nem ellensége.”
Szeretettel: Rita
Kedves Tonió!
Nincs mit. Az őszinteség jegyében mindig a véleményem írom, még ha az időnként nem is tetszik az alkotónak, de soha nem szabad abból következtetéseket levonni, mert kinek a pap, kinek a papné. Nekem ez nagyon bejött.
Szeretettel: Rita
Szívesen.
Szeretettel: Rita