-
Vallyon Miklós
Írások
Most itt vagyok
Félve nézek rád, hisz oly rég láttalak. Szólni sem merek, tán hangom meg sem ismered. Rég láttalak, s most, hogy itt vagyok, csak szemedbe nézek,...
Soha többet tavasz
Ne gyere. Nem kellesz. Maradj ott, ahonnan jöttél. Hazugság minden mit ígértél. Ígértél napfényt, madárdalos, rügyről pattanó, új szerelmet. Ígértél pezsgést, szívdobbantó, új reményű kezdést....
Szikrázó porszemek
Hűvös már az alkony, az este gyorsan utolér. Hideg rázza testem, újra itt a tél. S még leporolom szalmazsákom, rongyos kopott függönyöm, ablakomra húzom. S...
Száműzöttként
Jobb időket vártam, még mosolygott a nap. Fütyürészve, szellőt fújva, láblógatva szembe jött. Mint semmitmondó beszélgetés, tele búgta füleim, gondolatom tova tűnve, felhők felett úszik...
Az ősz köszön
Eljött az ősz, s falevél hullik. Hullik mellé a könnyem, ahogy az idő múlik. S múlik vele a báj, múlik a szép, s bár múlna...
Szívszilánk
Repedtem s eltörtem, szinte porrá lettem. Kerestem, kutattam, soha meg nem leltem. Kérdésem, mint sóhaj, úgy szállt a felhőkbe, előre megírt sorsom, ha láthatnám előre....