-
Vallyon Miklós
Írások
Magamban veled
Száll. Száll feléd a gondolat, mi fejemben zsibong, gyötör, s itt tartom magamban. Mondanám, súgnám, ordítanám hangtalan. Te ott. Én itt, magamban veled. Illúzióm vagy,...
Rám köszön az ősz
Nézd ahogy aranyba borul a táj, s leveti magáról ködből szőtt köpenyét a reggel. Hűvös csókot nyom arcomra a szél, s a fák lombjai halkan...
Érinthetetlen
Jöttél, megközelítettél, lángra borult a táj. A szenvedély csak tombolt, úgy, mint a nyár. Érinthetetlen voltál. Messze, mint a nap. Mégis, mégis, megégettem magam. Lelkemen,...
Szökik a nyár
Fején szalmakalap, rajta még a strandpapucs, vállára dobott törölköző. Mint valami sál. Még utána nézek, s mire feldereng, már csak szép emlék. Úgy szökik a...
Levelek és szirmok
Haltam érted, ezerszer és százszor, porrá zúztad lelkem, de erőt nyerek a magányból. Zokogva lehel, véres szagú sóhajt, álmomban az emlék. Mint virágot, rólad szakajt,...