User banner image
User avatar
  • Vallyon Miklós

Írások

Magamban veled

Száll. Száll feléd a gondolat, mi fejemben zsibong, gyötör, s itt tartom magamban. Mondanám, súgnám, ordítanám hangtalan. Te ott. Én itt, magamban veled. Illúzióm vagy,...

Tükörkép

Tükörbe néztem, s már nem láttam. Nem láttam azt, akire mindig vágytam. Nem láttam, kit szerettem volna, nem láttam, ki akartam lenni, kölyökkoromban. Nem látom...

Rám köszön az ősz

Nézd ahogy aranyba borul a táj, s leveti magáról ködből szőtt köpenyét a reggel. Hűvös csókot nyom arcomra a szél, s a fák lombjai halkan...

Érinthetetlen

Jöttél, megközelítettél, lángra borult a táj. A szenvedély csak tombolt, úgy, mint a nyár. Érinthetetlen voltál. Messze, mint a nap. Mégis, mégis, megégettem magam. Lelkemen,...

Szökik a nyár

Fején szalmakalap, rajta még a strandpapucs, vállára dobott törölköző. Mint valami sál. Még utána nézek, s mire feldereng, már csak szép emlék. Úgy szökik a...

Jöttél

Jöttél. Csak úgy. Kicsit kopottan, kicsit foltosan, picit sután, kócosan. Rám néztél, s a szemedben az a fény. A fény. Ami úgy hatolt át rajtam,...

Egy tánc

Egy tánc. Ott volt az a tánc, ahol lehettél volna te, s lehettem volna én. A tánc. Mi közös ritmusát járta volna, annak mi köztünk...

Voltál

Voltál szél, s borzoltad szirmaim. Voltál fény, s fogtad kezem lámpásként. Voltál jégeső, mi zavart be eresz alá. S voltál áhított meleg, hol a kéz...

Levelek és szirmok

Haltam érted, ezerszer és százszor, porrá zúztad lelkem, de erőt nyerek a magányból. Zokogva lehel, véres szagú sóhajt, álmomban az emlék. Mint virágot, rólad szakajt,...

Itt velem

Ahogy a felkelő nap fénye, a hajnali harmatcseppen, úgy csillog szemed. A mozdulat, az a lágy, míg ajkad óvatosan megremeg. S emelkedik, ahogy süllyed, a...
Megosztás
Megosztás
55