-
Vitos Irén
Írások
Nem mozdulok
Fáj a bőr, csupasz sebek, szárnyakból kitépett tollakon heverek, a kéjek oltárán porba hullt napsugár és csillagdarabok, árnyék lettél, mentél, én maradok, nélküled már nem...
Fazéknyi szerelem
Aranysárga húslevesem, szívem-lelkem, elé teszem, kacér bókom belecsenem, hűvös kedvét melengetem. Tudom mire csillan szeme, báránycomb vagy sült kecsege, szerelem ez sülve-főve, (úgy)szép, ha...
Itt suhansz még a lelkemen
Itt suhansz még a lelkemen, mikor rám virrad a hajnal, színekkel festett berkeken, ha ébred a május halkan. Én várlak, még nem temetem, türelmem...
Szárnyalás a fűben
Olykor csak érted születnek a versek, lettél önmagadnak s másnak, aki vagy, már nem ismerlek, csak vágylak még magamnak. Küzdelem a semmiért, holt kísérlet élni,...
Árnyékodnak
Ma láttam, csak az árnyékodat, a lelkem mégis elolvadt. Kezemben tartottam, tenyeredbe csúsztattam volna, ha szabad, hogy megtapasztald a forró, édes olvadást, mint a Napban...
Minden eldobható
Minden eldobható, de ezt mégse tedd, a szerelem nem papírruha, melyet levetek, belül öltöttem magamra és hiába nevetek, nem ismersz Rám, se Magadra, így meghetek...
A jelen dobbanása
Lesz még igaz a Mi? Vagy csak a szél akar hazudni, mikor a tárva zárt ajtón a menetelő perceket hagyja elvonulni? Múlt omladékokból formálom...
Fordulj felém!
Fordulj felém, amikor reggel hazatérsz, Lesem a kaput, amikor végre betérsz, Fülem már minden kis apró neszre figyel, Lélegzetem lelassul, a szívem úgy ver! ...