User banner image
User avatar
  • Vitos Irén

Írások

Nem mozdulok

Fáj a bőr, csupasz sebek, szárnyakból kitépett tollakon heverek, a kéjek oltárán porba hullt napsugár és csillagdarabok, árnyék lettél, mentél, én maradok, nélküled már nem...

Pulóverek

Amikor először maradtál nálam, álmaim ébredtek valóra váltan, de az idő repült és menned kellett, itt hagytad nálam, kasmír pulóvered.   Magamra húztam és amíg...

Fazéknyi szerelem

Aranysárga húslevesem, szívem-lelkem, elé teszem, kacér bókom belecsenem, hűvös kedvét melengetem.   Tudom mire csillan szeme, báránycomb vagy sült kecsege, szerelem ez sülve-főve, (úgy)szép, ha...

Itt suhansz még a lelkemen

Itt suhansz még a lelkemen, mikor rám virrad a hajnal, színekkel festett berkeken, ha ébred a május halkan.   Én várlak, még nem temetem, türelmem...

Szárnyalás a fűben

Olykor csak érted születnek a versek, lettél önmagadnak s másnak, aki vagy, már nem ismerlek, csak vágylak még magamnak. Küzdelem a semmiért, holt kísérlet élni,...

Árnyékodnak

Ma láttam, csak az árnyékodat, a lelkem mégis elolvadt. Kezemben tartottam, tenyeredbe csúsztattam volna, ha szabad, hogy megtapasztald a forró, édes olvadást, mint a Napban...

Minden eldobható

Minden eldobható, de ezt mégse tedd, a szerelem nem papírruha, melyet levetek, belül öltöttem magamra és hiába nevetek, nem ismersz Rám, se Magadra, így meghetek...

A jelen dobbanása

Lesz még igaz a Mi? Vagy csak a szél akar hazudni, mikor a tárva zárt ajtón a menetelő perceket hagyja elvonulni?   Múlt omladékokból formálom...

Félhomály

Az alkony színeváltozásában a haldokló, állott idő nem kapott túl sokat. A sötéttől zsugorodó tájon, a könnyablakon át integető, vastagtörzsű platánfák cédrusokká karcsúsodva nyúlnak. A...

Fordulj felém!

Fordulj felém, amikor reggel hazatérsz, Lesem a kaput, amikor végre betérsz, Fülem már minden kis apró neszre figyel, Lélegzetem lelassul, a szívem úgy ver!  ...
Megosztás
Megosztás
53