Varázslónő 5/5: A Feledés homálya
Másnap éjjel kétségek között jelentem meg. A láthatatlanság leplét öltöttem magamra, így biztosítva, hogy ne ismétlődjön meg a korábbi eset. Zaklatott álmai ugyanoda tértek vissza
Másnap éjjel kétségek között jelentem meg. A láthatatlanság leplét öltöttem magamra, így biztosítva, hogy ne ismétlődjön meg a korábbi eset. Zaklatott álmai ugyanoda tértek vissza
Szorosan egymás mellett álló testünk körül megjelent egy hullámzó arany-kék fényfonál. Egyre gyorsabb ütemben pulzált, miközben összepréselt minket, mint egy hordó deszkáit az abroncsa. –
Az első éjszaka után minden éjjel meglátogattam. Beléptem az álmaiba, hogy háborgó, feldúlt lelkének megnyugvást adjak. Egyre inkább azt éreztem, hogy egy mély kötelék fűz
Varázslónő 5/2: Az Álmok őrzője Egy napsütötte homokos tengerparton találtam magam. Vidám nevetgélést hallottam a közelből. – Még egy koktélt? – Jake hangja incselkedve
Hideg, fehér Csendes némaság Szívem hallgat Várja a csodát Rálép az útra Angyalok követik Nem néz a múltba Fejem felemeli December, álom Utamon a lábam
Éjjel csillagos ég alatt alszik el egy kisleány, Kisleány, ki álmodozik forró nyári éjszakán, Álmodik ő pillangóról virágos rét közepén, Pillangóról, ki átrepíti álomország tengerén.
Az álom lábujjhegyen érkezik, Nem fáradt, nem nehezíti el az út, Várod, mégsem hallod könnyű lépteit, Mert már elnyelt a bársony alagút. Varázsol: lebont régi
Nyár van, ezer színben fürdik a város, Megrengetik hang- és fényrobbanások, S az utcákon hömpölygő emberhadak Egy falatnyi létért fejvesztve futnak. Hűs, sós tengerre szomjazik
„ringat lassan, tengerlilán…” Álom-nektár beülök közétek, édes, kis füzérek, lila virágok, s nem igazán költőien mondva: rehabilitálódom. körülöttem dús zümmögés és dongás, szapora rebbenések,
PCSOLINSZKY KITTY ARS POETICA Madárnak születtem… Olyasfajtának, ki nem üldözi a dögöket, Irtózik megtenni a felesleges köröket. Nem, én nem volnék keselyű, Miért áldozzam
Éjjel volt és a ház felett, felhőn ültem és néztelek. Kibontottam angyalszárnyam, észre ne vedd, úgy vigyáztam. Benéztem az ablakodon, elidőztem alakodon. Símogattam az arcodat,
Eljött a reggel, s te itt vagy velem, Tán alszol még, fejed a párnán, Tükröm lélegzetedtől párás. Féltve őrizlek, mint drága kincset. Hajad illata betölti
Álmomban csillagot láttam, mely fényesen ragyogott, elsuhant az égen, még nyomot sem hagyott. Álmomban tüzet láttam, mely nagy lánggal égett, sosem láttam tán ilyen szépet!
Ahogy sötét palástja rámterül, Puhán, miképp a kósza sejtelem, Elandalít, simítja lelkemet – Ma nyughatatlan énje már elül. Mily édes hangja zeng imát belül! Az
Volt egy álmom. Te és én a világ ellen miközben egymás kezét fogva szaladunk a végtelenbe. Az égbe kiáltjuk jó hangosan, hogy mindenki hallja: ,,Örökké
a nőkkel jól vigyázz mert angyalok se mentenek meg tőlük törékenyek de tűzben edzettek mint a muránói üvegékszerek gyöngéden ölelj és szeress erősen ne engedd
🌴🐋🌊🥰 Azt mondta egyszer a bálna, Nézzétek csak, itt egy pálma! Teher alatt nő a pálma, Ez a pálma régi álma. Teher alatt álldogálna,
Mikor ősszel az utolsó, bágyadt levelek hullnak, Akkor már az álmok is meghalnak. A természet elveszti minden reményét, Megölte magában minden erényét. Ködös, keserű könnyei