Pipacsszirmokat borzol a szellő, Hegyeknek ormán ömlik a fény. Izzik fent az ég, görbül remegőn, Lángnyelveket szór, s robban a tér. Esőistenhez fohászkodunk rég, Vihart
Nyáréjszakán, ha forrón rezdül a lélek, Odabólint rejtőző tücskök neszének. Csukott virágszirmokon mélázó bogár, Zümmögő kísértet, harmat cseppjére vár. Sarkig tárt ablakon a lázas képzelet
Mennyei fuvallat Hadd legyek az álom! A valóság rémiszt. Titkom eléd tárom, Angyalhoz méltó tiszt. Nektárom ízleled, Friss húsomat marod, Így táncolok veled,
A blogszerzők antológiája pályázatra beküldött és sikeresen publikált művem. Ezúton is köszönöm szépen a lehetőséget. Az első találkozásom a kutyussal 2021 márciusában történt, a vers viszont idén született.
Adorján L. Zoé NYÁR HAIKUK most virrad megint boldog oldó pillanat lágy nap cirógat kis cseppekben hull majd zuhog az eső rám nem
Legszebb nyaram…tán még nem volt. De igazán vágyom már oda… Hol el tudnék mindent, mi bánt feledni. A boldogság szirma bonthat csak sátrat. Tudnék ott
Körülvesz a sötétség. Megnyugtatón átölel. Becsukom a szememet. De az álom nem jön el. A holnap gondjain merengek. Micsoda gyötrelem ! Tudom, aludnom kellene. De
Az ihlet a tavalyi nyári szünet alkalmával született Magyarpolányban, a vers viszont friss. (Innen a cím) A kép azért fekete-fehér, mert ez a kép hasonlított legjobban a vers alanyára, kiszínesíteni meg nem tudtam. Ott a helyszínen fotó nem készült.
Fülledt nyári délután volt és Boldog Bettina az utolsó munkanapját töltötte a szálloda recepcióján. Végre valahára előrébb léphet a pályafutásában, de ennek az volt az
Arról álmodom, hogy maradsz. Hinni akarom, hogy itt még nincs vége. Látnom kell a fényt a szemeidben, A kedves mosolyt szád szegletében. Bízom benne, hogy
Egy idegen macska közelített a ház felé. Sunyítva, lapulva mozgott, félig hátravetett fülekkel, puhán lépdelve, két-három lépésenként nagyokat szimatolt, leskelődött. Tömött, szürke bundáján meg-megcsillant a
FEHÉR CSEND A tó közepére fénypallón mentem. Karom megnyílt az ég felé… Hófehér csendem már álmodott legbelül, amikor, a négy égtáj felől leszállt
Van egy nagy, titkos álmom, hogy Karácsonykor ezen a világon nem gyűjt adományt senki, az ingyenkonyhán nem kell főzni. Emberek az utcán nem kérnek kalapba,
ÁlomErdő Jöjj kedves álom, öledbe vágyom, Aludni lágyan zöld mohaágyon. Csillagok szemével pislogó éjben, Virágok tánca lejt a sötétben. Rebbenő szárnyú éjjeli lepke,
Nem segíthet rajtad senki, csak te zárkózott önmagad s ha nem tanulsz meg kívül lenni mert belül keresed azt, aki vagy elfelejted mi a lényeg
Napfelkelte… forró érintése, Hullámok… lágy ölelése, Kávé illata… reggelben, Becéző szemed nézése. Csecsemőnek… édesanyja keble, Hajótöröttnek… remélt sziget, Üldözöttnek… a menekülése, Ha megfoghatom végre
Az idő ólomlábakon jár. Az órán a mutató, mint földbe vájt eke Húzatja magát. A szemhéj le-lecsukódik. De a gondolat még felkiált, s nem hagy
Meg akarom kóstolni a holdat ! A nap sugarát fényezné a kardom. Felszállnék a szivárványos útra. A csengő-bongó fát is akarom ! Érzem…a mosolygó
