Kivételes családba születtem. 2257-et írunk, május van, de mintha a régi mondák szerinti január lenne. Megbolondult a világ, a globális felmelegedés átcsapott jégkorszakká, de ez
Forró és hangos most a helyzet ott, amerre jársz, Mégis felveszed a bátor szárnyalást. A paradicsomba repülsz a tűzön át, A parton egy cseppnyi megnyugvás
Mámor-paralízis Valóságom helyén van egy gödör, Bennragadtam mély álomba ringva. Szeretetet kívánkozó gyönyör… Semmit sem ér dombokon a dudva. Mossa arcom éj-tavaszi zápor, Beengedtem
Perzseled bőröm, ahogy végigjár a szemed. Tudom, ha hozzám érsz, merre visz majd kezed. Lélegzeted nyakamon, lágyan, forrón megremeg. Szikrákat lobbant bennem, minden rebbenet. A
Van egy hely, ahol otthagyhatod bánatod,Ahol, ami téged nyomaszt,mindig elzárhatod. Csak nyisd meg a fejedben az ismerős ajtót,S hagyd magad mögött a kibuggyanó jajszót.Lépd át
Mereng a telehold fent az égen, csillagkoszorú közepéről néz körbe, nyugtalan álmokat küld a földre, s a lélek ráncot ölt magára az éjen. Dacolna a
Másnap éjjel kétségek között jelentem meg. A láthatatlanság leplét öltöttem magamra, így biztosítva, hogy ne ismétlődjön meg a korábbi eset. Zaklatott álmai ugyanoda tértek vissza
Szorosan egymás mellett álló testünk körül megjelent egy hullámzó arany-kék fényfonál. Egyre gyorsabb ütemben pulzált, miközben összepréselt minket, mint egy hordó deszkáit az abroncsa. –
Az első éjszaka után minden éjjel meglátogattam. Beléptem az álmaiba, hogy háborgó, feldúlt lelkének megnyugvást adjak. Egyre inkább azt éreztem, hogy egy mély kötelék fűz
Varázslónő 5/2: Az Álmok őrzője Egy napsütötte homokos tengerparton találtam magam. Vidám nevetgélést hallottam a közelből. – Még egy koktélt? – Jake hangja incselkedve
Hideg, fehér Csendes némaság Szívem hallgat Várja a csodát Rálép az útra Angyalok követik Nem néz a múltba Fejem felemeli December, álom Utamon a lábam
Éjjel csillagos ég alatt alszik el egy kisleány, Kisleány, ki álmodozik forró nyári éjszakán, Álmodik ő pillangóról virágos rét közepén, Pillangóról, ki átrepíti álomország tengerén.
Az álom lábujjhegyen érkezik, Nem fáradt, nem nehezíti el az út, Várod, mégsem hallod könnyű lépteit, Mert már elnyelt a bársony alagút. Varázsol: lebont régi
Nyár van, ezer színben fürdik a város, Megrengetik hang- és fényrobbanások, S az utcákon hömpölygő emberhadak Egy falatnyi létért fejvesztve futnak. Hűs, sós tengerre szomjazik
„ringat lassan, tengerlilán…” Álom-nektár beülök közétek, édes, kis füzérek, lila virágok, s nem igazán költőien mondva: rehabilitálódom. körülöttem dús zümmögés és dongás, szapora rebbenések,
PCSOLINSZKY KITTY ARS POETICA Madárnak születtem… Olyasfajtának, ki nem üldözi a dögöket, Irtózik megtenni a felesleges köröket. Nem, én nem volnék keselyű, Miért áldozzam
Éjjel volt és a ház felett, felhőn ültem és néztelek. Kibontottam angyalszárnyam, észre ne vedd, úgy vigyáztam. Benéztem az ablakodon, elidőztem alakodon. Símogattam az arcodat,
Eljött a reggel, s te itt vagy velem, Tán alszol még, fejed a párnán, Tükröm lélegzetedtől párás. Féltve őrizlek, mint drága kincset. Hajad illata betölti
