Búcsúzik a nyár / Nyárutó
Lassan elköszön a nyár, Szél muzsikál fürtjeimen. Nézd, egy utolsót csókol, s mosoly bujkál szemeiben! Homlokomon bánat ül, de az is csak egy pillanat.
Gani Zsuzsa
2024.08.09.
1 hozzászólás
Lassan elköszön a nyár, Szél muzsikál fürtjeimen. Nézd, egy utolsót csókol, s mosoly bujkál szemeiben! Homlokomon bánat ül, de az is csak egy pillanat.
Újra itt vagy, perzselő Augusztus, hidd el, már oly nagyon vártalak. Diadalmas vagy és oly kíméletlen, és én mégis szívből áldalak. Izzó, tüzes ujjaiddal
Cirógatva ébresztett a napsugár, ablakomon halkan kopogott. Cseresznyefán, odakint a kiskertben kicsi rigó vígan locsogott. Sebesen szaladtam ki teraszomra, ezer színben, fényben lobogott. Pezsgett
Hirtelen mily sötét lett, s rémisztő csönd, fent az égi pusztán sikoltott a fény, fellegek felöntöttek a garatra, s kiszakadt a lúdbőrző ég. -Jő a
Hozzád szól fohászom aranyfényű égbolt, nézd, hogy reped a föld, csepp eső is rég volt! Szomjazik a mező, patak medre üres, ömlik a verejték,
Ó, Istenem Július, te forró, fülledt, lázas, és oly simogató, úgy szeretem az árnyad, a fényed, csábod keringőre hívogató! Tikkasztó e végtelen forróság, most
Ez a vers arra ösztönöz, hogy lehet épp nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan elterveztük, azonban mindig meg lehet látni a szépséget, a csodát a pillanatokban. Csak nyitottnak kell lennünk a csodákra és nem hagyni, hogy az örvény fogva tartson a mélyben hosszú távon.
Nyáréjszakán, ha forrón rezdül a lélek, Odabólint rejtőző tücskök neszének. Csukott virágszirmokon mélázó bogár, Zümmögő kísértet, harmat cseppjére vár. Sarkig tárt ablakon a lázas képzelet
Zsibbadt végtagjaimon az izzadság lepereg, Beszűkült torkomon rút szárazság cövekel. Nem találom a helyem. Nem bírom sehol sem. Tüzesen tikkasztó hőáradat dermeszt meg. Sorvad
De zamatos ez a június, sugarat szór, tündököl fénye, forrón csókolgatja bőrömet, légben sistereg egész lénye. Sóhajtva tárom felé karom, számomra édes lélekbalzsam, illata tüdőmet
Valamit mondani szeretnék, ámbár nem is tudom, hogy kezdjem el, mert a torkomra fagyott a szó… Nézd, azok a búzakék fellegek éltető ragyogás az
Megint eltelt egy újabb év, és újra itt a perzselő nyár. Szenvedély lángol, izzik, forr és még a színekben sem sóvár. Megint eltelt egy
Nyár volt, csodaszép, felhőtlen idő, kék égen a nap békésen tündökölt. Csillámló hullámok fogócskáztak, csattanó csókjaik adtak örömöt. Felette lebegett az ősz, a tél,
1. Nyár van és igazán nagyon meleg. Messzebb elmosódnak az árnyak. S én távoli lidérc-képbe merengek. Minden mozdulat új erőt von el. S egy egykori
Még most is sokszor visszahúz a szívem áldott emlékű nagyszüleim kertjébe, gyermekkorom paradicsomába. Orromba kúszik a rózsák illata, fülembe cseng papucsom sarkának koppanása, ahogy végigszaladok
Balaton ringó nádszál, rigó rászáll. lapos köves sikló csúszka. selymes vizén fürge uszka. hajlott nyakú hattyú fújja. réce
Ma július 1-e van, ezért úgy éreztem egy nyári verssel fogadjuk a hónapot.
Engem újra és újra elvarázsol a mi tengerünk, amikor lehetőségem van oda utazni.
Csodaszép júliust kívánok mindenkinek, pihenéssel, töltődéssel! Szeretettel: Évi
VÉNUSZ Egy darabig hallgatta még a szél zúgását. Aznap nem járt kint. Fázott, nem volt kedve hozzá. Egész nap bent tartotta a hideg,