PCSOLINSZKY KITTY ARS POETICA Madárnak születtem… Olyasfajtának, ki nem üldözi a dögöket, Irtózik megtenni a felesleges köröket. Nem, én nem volnék keselyű, Miért áldozzam
Emlékük még mindig oly elevenen él bennem, mintha csak tegnap lett volna, mikor először mentünk oda Gyulafirátótra ahhoz a kedves házaspárhoz, meg a két kiskutyához.
2022. június 11. Vinyéről tartottunk haza s a vonatot vártuk, mikor felénk tekintett, s szemét megláttuk. Tán a kajálásból megmaradt sültkrumpli miatt? Neem. Illetve az
Mit is mondhatnánk rólad csodálatos voltál, egy hibád volt csak, hogy túl korán távoztál. Bár tudjuk, maradtál, amíg csak tudtál. A veled töltött idő volt
Pipacs sarjadt a fű között, piros ruhába öltözött. Vígan nézik a kislányok, párok járják a néptáncot. A virágkötők alkotnak, illatos csodát álmodnak. Színes pompában az
Nézd, hogy ring a csípője a búzakalásznak, még a nap is szép aranyszemeire kacsint! Rekkenő a hőség, a homlok is gyöngyözik, s délibábos rónán ki
2022 nyara volt. Káros szenvedély s alvászavar kezelésére beiratkoztam személyi edzésre. Meg a hiú ábránd is kissé elfogott tán, hogy a koszon kívül is valami
2017. június 8. Utolsó előtti általános iskolai kirándulásom volt. A kislődi kalandparkba mentünk, ahol sok izgalmas pályán végigmehettünk, nekem azonban nem azokon született a legszebb
A dátumban már nem vagyok biztos de a kutyusra tisztán emlékszem. Ha róluk van szó, jó a memóriám:)
A vers ihletője és gazdái egy a körzetünkben lévő nyaralónál szálltak meg. Bár Wick Franciaországban született, tökéletesen ugat magyarul:)
Az elbűvölő négylábú ittléte során sokakat magával ragadott, köztük engem is.
Dohánybolti koraesti útból hazafelé tartván megálltam menet közben az Akácfa utca sarkán. Egy oszlopnál láttam két kutyust heverni, kedvem támadt őket megszeretgetni Az egyik egy
Egy kis páratánc. Könnyed nyárízű libbenés és gyerekvers is egyben. 🙂 PÁRATÁNC Egy szép derűs hajnalon, zöld erdőcskén, patakon, jött egy kicsiny páralány,
2021-es tanév közösségi szolgálatának letöltése folyamán ismertem meg versem alanyát. Már akkor meg akartam volna örökíteni egy vers formájáman, de jobb később, mint soha:)
Gyűlölöm az életemet. Mondhatja bárki, hogy csak érzékeny vagyok, de ez nem igaz. Negativitásom nem az irreálisan nagy elvárásaimból eredeztethető, sokkal inkább abból, ami valójában
Pipacsszirmokat borzol a szellő, Hegyeknek ormán ömlik a fény. Izzik fent az ég, görbül remegőn, Lángnyelveket szór, s robban a tér. Esőistenhez fohászkodunk rég, Vihart
Lassan elköszön a nyár, Szél muzsikál fürtjeimen. Nézd, egy utolsót csókol, s mosoly bujkál szemeiben! Homlokomon bánat ül, de az is csak egy pillanat.
Újra itt vagy, perzselő Augusztus, hidd el, már oly nagyon vártalak. Diadalmas vagy és oly kíméletlen, és én mégis szívből áldalak. Izzó, tüzes ujjaiddal
