1. szonett – Monológ a naphoz Várom a hajnal derűjét ébren, Hogy jöjjön a fény, amit elérhetek, Sugárzó arcod mindig öröm nekem, Csókodtól csendben, békében
Az ősz kissé szomorkásan üldögélt a szobában. Ruhája ódivatú volt: alul ráncos anyagú, felül ráborítva egy rojtos vászonkendő. Rozsdavörös hajába színes leveleket tűzdelt. Nagy zsebes
Ülök a teraszon, hátam a széknek támasztom, arcom fölfelé fordítom, felettem a kék égen habkönnyű, kövér felhőpamacsok úsznak át, rakoncátlan szélgyerekek terelték oda őket. Körülöttem
Július végén a családommal Horvátországban nyaraltam. Az ott töltött feledhetetlen napokról útinapló készült, amelyet technikai okok miatt (nem volt internetünk) csak most, így utólag tudok
Júliusi ég alatt fény lebeg, szellő simít gyümölcsös ágakat. A délidő csöndje mézédes, mély, izzó sugár viszi a vágyakat. Lassú folyóként gördül az idő, nap
🍨Fagyis kocsi🍦 Fagyis kocsi csilingelve Befordul a kis ligetbe. Kinyitja díszes ablakát, S láthatunk száz, meg száz csodát. Csoki, eper, maracuja, Dinnye, citrom
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a nyár a legkedvesebb évszakom. Persze gyerekként, mint mindenki, élveztem a szünidő nyújtotta felhőtlen szórakozást, a levegőt, vizet, napfényt, bár
Nyár van, ezer színben fürdik a város, Megrengetik hang- és fényrobbanások, S az utcákon hömpölygő emberhadak Egy falatnyi létért fejvesztve futnak. Hűs, sós tengerre szomjazik
Fénycsípte füvek s kiszáradt napraforgók dús oázisa. Szélmarta sziklán sárgára száradt moha fény-fátylat perzsel. Nádas-napos víz felszínére lepke száll, rőt lángra lobban. Aranyhíd fénye nyújtózik
„ringat lassan, tengerlilán…” Álom-nektár beülök közétek, édes, kis füzérek, lila virágok, s nem igazán költőien mondva: rehabilitálódom. körülöttem dús zümmögés és dongás, szapora rebbenések,
Vár a nyár Vártam egy szóra: A vakációra, A kalandozóra, A bolondozóra. Vártam a jóra, És eljött az óra! Majd délben kelek
Pipacs a mező, pipacs a rét, pipacs a szív, pipacs a lét. Pipacsban bomlik virága a nyárnak, pipacsul piroslik lelke a határnak. Napsugár villan tűzpiros
PCSOLINSZKY KITTY ARS POETICA Madárnak születtem… Olyasfajtának, ki nem üldözi a dögöket, Irtózik megtenni a felesleges köröket. Nem, én nem volnék keselyű, Miért áldozzam
Pipacs sarjadt a fű között, piros ruhába öltözött. Vígan nézik a kislányok, párok járják a néptáncot. A virágkötők alkotnak, illatos csodát álmodnak. Színes pompában az
Nézd, hogy ring a csípője a búzakalásznak, még a nap is szép aranyszemeire kacsint! Rekkenő a hőség, a homlok is gyöngyözik, s délibábos rónán ki
Egy kis páratánc. Könnyed nyárízű libbenés és gyerekvers is egyben. 🙂 PÁRATÁNC Egy szép derűs hajnalon, zöld erdőcskén, patakon, jött egy kicsiny páralány,
Gyűlölöm az életemet. Mondhatja bárki, hogy csak érzékeny vagyok, de ez nem igaz. Negativitásom nem az irreálisan nagy elvárásaimból eredeztethető, sokkal inkább abból, ami valójában
Pipacsszirmokat borzol a szellő, Hegyeknek ormán ömlik a fény. Izzik fent az ég, görbül remegőn, Lángnyelveket szór, s robban a tér. Esőistenhez fohászkodunk rég, Vihart
