Fölöttünk a gerendán pókhálós, kovácsoltvas dísz lóg. Alján még látszódik a kopott árcédula. Az eresz alá függesztve egy régi hangszóró. Vászonborítása félig leszakadt már. Ír
Rózsavirulás hoz a szívünkbe nyarat, élet-áldomást. Ifjúság nyarát idéző régi emlék – délibábos kép. Nyárba szállt lepke szárnyát tűzzel perzselte déli nap heve. Napfény
Emlékszem, úgy volt, lángoló nyár volt, pipacsmezőben búzavirágfolt. * Szemednek kékje az eget érte, felhők csücsültek a Nap tövébe. * Nevettünk, bújtunk, két gerle voltunk…
Nyár fülledt levegő rekkenő hő adj Uram esőt míg késő nem lesz felhőt lebbents kék égre déli szél Dúlj vihar lombokat tépj szerteszét tikkasztó idő
Életem első önálló nyaralásának elbeszélését szeretném veletek megosztani. Sokak számára talán bagatell dolog a nyári szabadság, s valahova elutazni, kikapcsolódni, de számomra sokáig a lehetetlennel volt egyenlő. Majd találkoztam a fővárosi ÖNÉ Egyesülettel, és minden megváltozott! Már harmadik éve nyaralok és utazom velük távoli vidékekre is! Ezekért a csodálatos élményekért nem csak nekik tartozom köszönettel, hanem Szandra barátnőmnek is, aki mind ebben segít, támogat, kísér! Olvassátok szeretettel ezt az írásomat is ebben a tikkasztó hőségben.
Újra itt vagyok hát. Telve várakozással és izgalommal. Testemet a remegés járja át és tenni ellene mit sem tudok. Várom a pillanatot, amikor újra megláthatlak,
A tenger morajlásán kívül, néhány sirály szóváltása tarkítja egy augusztusi délelőtt perceit. A nap vakító fénye egyenesen a sejtfalaim mögé hatol. Felnézek az égre, ahol
Nyári éjszakákon merre visz az álom? S ha eltűnik, vajon hol találom? Izzó parázs forró rejtekébe bújva? Zuhatag mögött, titkos barlang-kútba? Ha a hajnal sírva,
Más a világ felnőtt szemmel. Más a nyár is. Mindenki tudja, aki felnőtté vált már. Mégis egy-egy sötétebb, gondterhesebb napon visszavágyunk abba az ölelő, álmokkal
Elöljáróban annyit, hogy nem szeretnék többet evezni – no de a Tiszát még nem próbáltam – nyáron Szegeden Kohári Nándi evezős nap utáni Berda borvacsorát
Július volt, a nyár legmelegebb hónapja. Luca – bár nagyon szeretett az udvaron játszani – ezeken a forró napokon inkább a teraszon töltötte az idejét.
Laura magabiztos léptekkel haladt a strand felé vezető utcán, lazán himbálta világítótorony-mintás táskáját és mosolygott a szembejövőkre. Közben erősen összpontosított lépteire, nehogy a nyaralásra vett
Egy parkban ülve ütötte meg a fejemet a gondolat, mikor pár perc leforgása alatt, több ember napjának ha csak egy percébe, de betekintést nyerhettem. Mint
a nyárnak vége az ősz közel örökségül mit hagyott reánk éjfél és hajnal között szabad ég alatt merengek új csillag ragyog az égen egy régi
Pillogó szirmon, pipacsvirágon pillong a pille, libben a teste. * Toll-puha fátylak összesimulnak, libegve-lengve rebben a lepke. * Pislogó lángok lejtenek táncot: pitypalanty selyme s
Ólmosan szürke most az éj, mint egy rendíthetetlen álomkatona, lassan csordogál felém, fakó horizont dereng, a papírhajója. A csatornasötétben felázik a kontúr, csak az ólomtesten
Alkonyat tölti meg a galambpáholyt, szürkén turbékol szemben a háztető. Ma Szent Lőrinc könnyezik az éjszakai vásznon, végre nem az unalmas Nap-Hold keringő. A párkányra
Egy nyári délután A susogó, hűs lomb alatt, nap sugara lassan halad, pihenésre a csend csábít, a nyár lustán, lomhán ásít. A függőágy is engem
