Avar Judit: Stációk – Radó Denise előadásában

Az Irodalmi Rádió szerkesztősége bemutatja Avar Judit szerző Stációk című versét Radó Denise előadásában.


Avar Judit: Stációk

Tövises ágakon lépdeltem át
Létem perzselő fényes furcsa láng
Könnyem sötéten izzó harmatcsepp
mely gyönyörű orcádra rápereg

Érzéseimet titkon tartom
Soha senkinek el nem mondom
Lelkem sötét kamrában hever
Vágyó testembe zárva telel
Honnét tudhatnád hívlak én
Miből sejtenéd várlak rég
Miért is rohannál énfelém
Mikor feletted kék az ég
Ragyogó asszony- és gyermekszemek
Várják tőled életüket

Te
kinek nevét mindenki előtt tagadom
Te
kinek szívét nem csak én birtoklom
te Édes kegyetlen férfi
te gyáva Egyetlen Férfi
Jöjj már

Jöttél
mikor nem vártalak
Mentél
mikor kívánatalak
Itt hagytál
pedig kértelek
Testemben
mégis érezlek

Vihognak a gyűrűk
Vígan cseng a hangjuk
Már más…
Párosan vízbe csobbannak
Kötelék el
Más kell

Szeretkezni addig jó
amíg szép és lehet
lehet ameddig kell
hogy-hogy kell
lehet vagy nem lehet
vele kell de
nélküle is lehet

Ugyanabban a ruhában vagyok
mint azon a napon
Reggeltől estig dacoltunk
korral illemmel élő szellemekkel
Megpróbáltuk a lehetetlent
feledtünk mindent csak
szeretni nem szabad
Emlékezni sem

Jelek
hiába sejtetnek
bármit is veled
te nem látod őket
nem értesz semmit
(Bár durva volt
a szád oly kemény
tudhattam volna
akarnoké
csak puhítottam én)

Most jöttem rá
Odabent
Évek óta sírok
Iszonyúan sírok
Amióta vagy és
Mi együtt létezünk

Amíg elvoltál boldogan éltem
a múltamat felidéztem
Érkezésed pillanatától rajtam
jégpáncéllá merevedtek szavaid nézetei
Alaposan megváltoztattak jogtalan ítélkezéseid
lassacskán belém fagytak eredeti elképzeléseim

Tele vagyok könnyel
mint föld mélyéből a forrás
felbugyog mellemből a sírás
Minden csupa könny
s e zuhatag mintha tengerré nyílna ki
ott a fény és ott vagy Te
Repesve indulok eléd de…
nem tudok szaladni Feléd
lüktető homlokom sem hasad szét
Szemem élesen lát
Szívem azt súgja: állj
Ne menj tovább

Az hogy vagy
nem megoldás nekem
Mindtha nem tudnék átlépni
egy nagy zöld kerítésen
Őrzöm emlékedet
élővé nem tehetlek
Jobb lesz talán
ha elfeledlek

További kortárs szépirodalmi alkotások Radó Denise előadásában itt.

Zsoldos Árpád és Adrienn
Author: Zsoldos Árpád és Adrienn

Zsoldos Árpád és Adrienn vagyunk, férj és feleség.Miskolci házaspárként vezetjük és szerkesztjük az Irodalmi Rádiót. Életünk és hivatásunk, hogy alkotóinknak minél több és minél színvonalasabb megszólalási, megjelenési lehetőséget teremtsünk. A cél elérése érdekében készítjük rádióműsorainkat, hangzó és nyomtatott kiadványainkat, elektronikus köteteinket és galériáinkat. Szerzőinknek segítünk kötetük kiadásában, a teljes kiadási folyamatot elvégezzük nyomdai és értékesítő partnereink segítségével. Rendszeresen írunk ki irodalmi pályázatokat és nagy hangsúlyt fektetünk a közösség személyes találkozására is, ezért szervezzük felolvasóestjeinket, nyári táborunkat, születésnapi rendezvényünket. Vállaljuk irodalmi és kulturális események, szavalóversenyek, könyvbemutatók megszervezését és lebonyolítását is. Nyitott közösségként mindig várjuk új alkotók (írók, költők, képzőművészek, előadók) jelentkezését is. Elérhetőségeink: ímélcímek: zsoldos.adrienn@irodalmiradio.hu; zsoldos.arpad@irodalmiradio.hutelefon: 70/616-7583; 70/616-8684 2019-ben a Médiapiac című szakmai lapban jelent meg rólunk egy cikk Sárközi László tollából:http://www.mediapiac.com/mediapiac/Meltokeppen-es-minosegben/114251/ English version: The editors, led by the husband-and-wife team of Árpád and Adrienn Zsoldos, have been championing contemporary Hungarian authors for 18 years. In addition to their radio programmes, they also publish audio books, e-books, anthologies and self-published works. They arrange book readings, book launches and literature workshops, and they regularly hold competitions too. It is an open community that anyone who writes literature in Hungarian can join.

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Egy válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Magány a padon

Edit Szabó : Magány a padon Nem is tudom,hány éve vagyok magas fák alatt egymagamban, régen én is szép fa lehettem, hatalmasra nőve ég alatt.

Teljes bejegyzés »

Köszönet

Nektek, kik nem kérdeztétek honnan jöttem s mi tett olyanná, amilyen ma vagyok. Nektek, kik megadtátok nékem szusszanó létemben a fény-pillanatot. Vesszen, mi múlt, háborgás

Teljes bejegyzés »

Lesz-e még holnap?

  Bíborfekete felhők hada a földet lábával tapossa, hörög az égbolt veszetten, tombol annak pusztító ereje.   Keringő villámok hada cikázik, a pokol kovácsa odacsap

Teljes bejegyzés »

A térkép

    Az arc a múlt térképe, megtapossa az élet lehelete, mint a papírt megrágja az idő foga, s a tinta már nem fog rajta.

Teljes bejegyzés »

A bűn

  Soha nem öltöd újra, nincs az a tű, az a cérna, ami összefércelhetné azt a lyukat, amelynek létrejöttét te akartad.   Elveszítetted az esszenciáját,

Teljes bejegyzés »

A felszín

  Ha minden ember a tenger fenekére látna, s nemcsak a víztükrén megcsillanó tükörképre várna, talán megtanulna a szívével érezni, s az igazságot nem a

Teljes bejegyzés »