
dr. Vasas Judit: Meghalás
El kell mennünk,
hogy jöhessenek Ők.
Magunknak akarni
minden véges időt
Önzés. Nem igaz?
Ne kívánd hát,
mint gyermek, ki éjjel ellöki a párnát,
mert féli átaludni éjjelének álmát,
s elvárná a naptól,
hogy folyvást neki égjen;
soha sem pihenve
alkonyat tüzében.
Fel kell nőnöd, reszkető gyermek,
a lámpát egyszer el kell oltanod;
az éj árnyai tán ijesztőek néked,
de közéjük kell lépned, hogy jöjjön holnapod.
Ne keseregj, gyermek,
ez megszentelt áldozat,
az ember súlyos, Édenben fakadt terhe:
kifürkészhetetlen az Úristen terve;
s értelmed még nem foghatja át,
a halandóság hogy szülhet csodát.
Ne dühöngj, gyermek,
ne követelőzz;
le kell vetkőznöd önmagad mámorát –
a lét kibontott, végtelen sátorát
millióan lakják, és nemcsak érted áll.
A görcsös akarat bár lázad, sír, ellenáll;
végül fejet hajt az örök Törvény előtt.
El kell mennünk,
hogy jöhessenek Ők.
Mások is cipeljék
a végtelen időt;
így jó. Nem igaz?
Nyisd hát ki zárt markod,
s csodálkozz rá, hogy a Semmit tartod;
s hogy ez a Semmi neked a Minden.
Káprázat, gyermek,
meg nem veheted kincsen;
békéért könyörögsz? Azt sem adják ingyen;
alázat árán nyerhetsz csak irgalmat.
Keserülöd már az áthágott tilalmat,
az álnok kígyónak kölcsönzött bizalmat;
Isten, ez VELÜNK hogy történhetett?
El kell mennünk;
ezt tudjuk, de fáj.
Míg él az ember,
ezért kiabál,
a Lélek utána furcsállja a csendet.
Folyna már az idő?
Engedd tovább, gyermek…

dr. Vasas Judit: Különös vers
Sohaföldön Senki lánya névtelenül éldegélt,
eleje és vége nincsen ösvényeken mendegélt.
Dallamtalan énekeknek ritmus vesztett ütemét
idézte a süket tájnak összeütve tenyerét.
Hangja fojtott sikolyában múltat nem élt fájdalom,
tárgytalan, vak indulata ártalmatlan ártalom.
Színehagyott szivárványnak kapuján túl Végtelen;
mögötte az időtlenség soha nem volt éveken.
Kényszerből font rácsok mögött kivajúdott szabadság;
értékektől fosztott koldus: vén, nincstelen gazdagság.
Áldozatát el nem ejtő, hamvában holt erőszak;
gyilkos ösztön békeszomja légdús térben fojtogat.
Kimerítő álmok után pihentető ébrenlét
balsors ízű kockázattal veti el a szerencsét.
Sohaföldön Senki lánya nem ismer más életet:
az ismerős Valóságban idegenül ténfereg.
S ha átjár is néhanapján, honvágyik a Semmibe –
Bús, társtalan magányában nincs szüksége senkire.
dr. Vasas Judit: Szívhúrok
Szívem húrját pengeted,
ujjad alatt megremeg.
Kérlel s kérdez dallama:
Te vagy másik szólama?
Szíved húrját pengetem,
érintésem meztelen.
Megfeszül a mellkasom –
visszhangot versz húromon.
Author: Zsoldos Árpád és Adrienn
Zsoldos Árpád és Adrienn vagyunk, férj és feleség. Miskolcról elszármazott csepeli házaspárként vezetjük és szerkesztjük az Irodalmi Rádiót. Életünk és hivatásunk, hogy alkotóinknak minél több és minél színvonalasabb megszólalási, megjelenési lehetőséget teremtsünk. A cél elérése érdekében készítjük rádióműsorainkat, hangzó és nyomtatott kiadványainkat, elektronikus köteteinket. Könyvkiadóként antológiákat és szerzői köteteket segítünk a világra, melyek könyvkereskedelmi partnereink segítségével jutnak el az olvasókhoz. Minden évben részt veszünk az Ünnepi Könyvhéten is. Rendszeresen írunk ki irodalmi pályázatokat és nagy hangsúlyt fektetünk a közösség személyes találkozására is, ezért szervezünk felolvasóesteket, könyvbemutatókat és egyéb rendezvényeket. Vállaljuk irodalmi és kulturális események, szavalóversenyek, könyvbemutatók megszervezését, lebonyolítását és moderálását is. Nyitott közösségként mindig várjuk új alkotók jelentkezését. Elérhetőségeink: ímélcímek: zsoldos.adrienn@irodalmiradio.hu; zsoldos.arpad@irodalmiradio.hu; telefon: 70/616-7583; 70/616-8684 English version: The editors, led by the husband-and-wife team of Árpád and Adrienn Zsoldos, have been championing contemporary Hungarian authors for 23 years. In addition to their radio programmes, they also publish audio books, e-books, anthologies and self-published works. They arrange book readings, book launches and literature workshops, and they regularly hold competitions too. It is an open community that anyone who writes literature in Hungarian can join.

